Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása
146 IVÁNYI BERTÁI, ЛХ Altalánosságban elmondhatjuk: a meder elszélesedése legkönnyebben az átmeneti, az egyenes vagy nagyon kis görbiiletü folyószakaszokon állhat be, ha itt a partok anyaga nem eléggé ellenálló az elmosással szemben. Ha ugyanis a görbület nem eléggé határozott, mind a két part mentén csaknem egyenlően sebes a vízfolyás, azonos mérvű az örvénylés, és mindkét part körülbelül egyforma meredeken alakul ki. Ebben a mederformában azután a két part egyidejű kopása folytán, középen pedig a hordalék lerakódása mellett bekövetkezik az elszélesedés. A meder keresztmetszeti alakja ilyenkor középen dombos, itt fekszik a folyó szállította nehezebb hordalék, a két part mentén pedig, •— az ottani örvénylőbb áramlás folytán, — többé-kevésbbé keskeny, mélyebb ér húzódik. Minél súlyosabb és durvább a folyó szállította hordalék a partok anyagának szemcséihez képest, és minél meredekebb rézsűben áll meg az egyébként elmosható anyagú part, annál határozottabban mutatkozik a vázolt alakulás, és annál határozottabb az elszélesedés. Bizonyos határon túlmenő elszélesedésnek és középzátony-képződésnek, -— erősen hordalékos folyónál, — zátony-sziget és a folyó ágakra osztódása az eredménye. A Tiszán zátony-szigetek — egészen kivételes esetektől, és a legfelső szakaszoktól eltekintve, — nincsenek. Az elszélesedések kifejlődésének azok az okai azonban, amelyeket vázoltam, ennél a könnyebb hordalékkal terhelt folyónál is megtalálhatók. Itt az elszélesedés addig tart, amíg a zátonyosodásra inkább hajló part mentén az elragadó erő az anyag ellenállásánál kisebbé nem válik. Ezen a határon túl az egyik part elmosásának arányában a másik már iszapolódik. Az alábbiakban megkísérlem majd az elszélesedési medertípusra jellemző áramlási jelenségeket némileg elemezni, nem ugyan elméleti, hidraulikai alapon, vagy laboratóriumi kutatási eredményekre támaszkodva, hanem meggondolások és a természetben való vizsgálódásokból leszűrhető következtetések segítségével. Az említendő jelenségek leírásával nem mondok újat a természetes vízfolyások áramlási módjáról, megállapításaim általában ismertek. De mivel a magam számára átélés, átgondolás ós kritikával kísért érzékelés révén is leszűrtem őket, véleményem szerint megokolt, hogy a kínálkozó alkalommal élve, ismertetésükbe kitérjek. Teszem ezt főleg azért, mert nézetem szerint a folyószabályozási kérdések jó átérzéséhez, a helyes kritikai gondolkodáshoz szükség van ezekre az ismeretekre, alkalomszerű felidézésük ebben a munkában tehát helyén való. A régi mederalakulásokat vizsgálva, az elszélesedés legérdekesebb esete az, amelyik erőteljes kanyarulatok alatt, az inflexiók, átmenetek közelében keletkezett. Különösen az olyan mederalakulás, amelynél a felső kanyarulat homorú, tehát mosott partjának anyaga 4. ábra. A gyovai felső gázló (255,1 — 257,1 folyókm). Természetes mederelszélesedés rossz átmenettel. (A mélységek a helvi nullvízszintre vonatkoznak. Az 1921. évi kisvíz ezen a helyen — 244 cm volt.) Fig. 4. Natural widening of river bed with bad crossing (Riverkilometres 255 — 257 ).
