Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása

A TISZA KISVÍZI SZABÁLYOZÁSA 143 megépítése tisztán az Alföld öntözésének a követelménye, járulékos célja pedig lehet még a vízierőtermelés is. A Tisza középső szakaszának kisvízi szabályozása nagyobb ré ízben meg is van már, a duzzasztóművek megépítése csak a Tiszafüred-Tiszapalkonya közötti szakaszon, kismértékben pedig a Sajótorkolat felett teszi feleslegessé a kisvízi szabályozást. A felsőbb Tiszaszakaszokon, ahol kisvízi szabályozás még nem történt és ahol a nagyobb esés, a kisebb kisvízmennyiség és hatalmas méretűre kifejlődött meder folytán a kisvízi szabályozás már mérsékeltebb eredményekre vezethet és költségesebb is, a tiszalöki, öntözési célt szolgáló tervezett duzzasztón felül — amely csak Tokaj és Dombrád között oldja majd meg a jövőben a kisvízi hajózás kérdését, — további duzzasztó építését senki sem tervezi. Ez is annak a jele, hogy a hajózhatóság kérdése nem a legelső cél a tiszai duzzasztók tervezésénél. Ha nem így volna, a távoli felső Tiszavidék bekapcsolása a víziforgalomba valóban felvethetné Dombrád felett további duzzasztók építésének tervbevételét is. Hallottunk olyan értelmű érvelést is a Tisza lépcsőzése kérdésében, hogy, mivel a duzzasztók csökkentik az áramlás sebességét és egy-egy pontra koncentrálják a folyóvíz esését, nemcsak a kisvízi szabályozást tennék feleslegessé hanem a többi szabályozási művelet végrehajtását, így az omló partok megkötését is, ezt a valóban költséges és még el nem végzett részében elég nagyterjedelmű munkatömeget. Ez a vélekedés csak távoli szemlélet eredménye lehet, és talán nem is megokolt, hogy erre a nézetre itt kitérek. Hiszen mindenki előtt világos, hogy az áradások, árvizek nem szűnnek meg a duzzasztóművek megépítésével. A partrombolásokat pedig a nagy elevenerejű áradások, rohanó nagyvizek okozzák, nem pedig a duzzasztás nélkül is szelíden áramló közepes és kisvizek. Ne tévessze meg a távolabbról szemlélődőt az a jelenség, hogy a szakadó partok szinte túlcsüngő magasabb rétegei a nagyvizet követő apadás idején a szemünk előtt rogynak le és csúsznak a mederbe, amikor szétszóródott anyagukat esetleg még az apadó víz is elmossa, ha sebessége még elég nagy. Világos, hogy az alámosott, átnedvesedett parti tömbök stabilitása megszűnik akkor, amikor a magas vízoszlop nyomása a meder felől megszűnik. Az árvíz leapadtával tehát könnyen a mederbe szalad az egyensúlyát vesztett partrész. De ha csak ez a jelenség volna az oka a partok szakadásának, ha a leomló partrészek anyagát nem ragadná el későbbi áradások sebes vize, és ha azután a mederfenéken újból és újból alá nem mosná a rohanó áradat a partokat, akkor az omlások, becsúszások folytán fokozatosan menetelessé, lejtőssé kellene átalakulnia az ilyen partnak, olyan lejtővé, amely már az áradásokat követő apadások idején sem csúszhatna meg. A természetben ez nem következik be, és ez szemléltetően bizonyítja, hogy a partok lerogyása, lecsúszása az áradások utáni apadás idején csupán másodlagos jelenség. A nagy alámosásokat, sőt a nagy elragadásokat is a sebes, áradásos vízáramlások okozzák, amint közvetlenül is megfigyelhető. Duzzasztóművekkel való lépcsőzés esetében is szükség van mindazon szabályozási müveletekre a folyóban, amelyek a meder vándorlásainak megszüntetését, a partok állandó omlásainak elhárítását szolgálják, és csupán azoknak a szabályozóműveknek a megépítése válik feleslegessé, amelyek a szoros értelemben vett kisvízi folyópálya kialakítására szolgálnak ott, ahol a kisvízi szabályozás végrehajtva még nincsen. Ezen. az alapon azután vajmi kevés megtakarítást lehetne e címen a duzzasztóművek építési költségeinek javára elkönyvelni még akkor is, ha erre való utalással a kisvízi folyószabályozás folytatása, hátralévő részeinek végrehajtása fölöslegesnek is nyilváníttatnék. Az általános jellegű folyószabályozási műveletek terén csak az a különbség a duzzasztóműves megoldás és a kisvízi szabályozás között, hogy az előbbi esetben — különösen, ha a folyó vízszínének felduzzasztása nemcsak az öntözés kívánta nyári hónapokra terjed ki, hanem az energiatermelés érdekében a lehetséges határokon belül állandó lesz, — a duzzasztások megkezdésének idejére már befejezettnek kell lennie a folyó stabilizálásának, az erősebben mozgó partok biztosításának, megkötésének. Kisvízi szabályozás esetében azonban e műveletekre a középső Tiszán sürgős szükség általában nincsen.