Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása

144 IVÁNYI BERTÁI,

ЛХ Magas duzzasztott víz esetében a tiszai szakadó partok jellegét tekintve már nem lehet part biztosításokat jól és gazdaságosan építeni. A nagy medermélységek és a partanyag csúszási hajlama miatt szükséges rézsűképzés azt kívánja, hogy a partvédezeteket alacsony vízállásoknál építsük meg. Ha erre nincs lehetőség, akkor a mérési és anyagelosztási bizonytalanságok miatt csak aránytalanul nagy kőtömegek be szórásával és sok utánpótlással lehet megállítani a partok szakadását és a mozgó kanyarulatok vándorlását, de még ezzel a költséges eljárással sem lehet egyenletes vonalú partvédezeteket létesíteni. A partok anyaga ugyanis változó, a partanyag milyensége pedig az állandóan magas vízszint miatt nem lenne kellő szabatossággal előre megítélhető. A még szükséges partvédőműveket tehát még a folyó csatornázása előtt kell megépíteni. Ez pedig, a nem halasztható jelentékeny azonnali költségbefektetés mellett nagytömegű építési anyag, —• rőzse. és kő, főleg ez utóbbi, — beszerzését és szállítását kívánja meg. Amíg a folyó hajózhatósága csak időszakos, a szükséges nagy kőtömegeknek az olcsó szállíthatósága szinte nem biztosítható. Kimondhatjuk tehát, hogy a duzzasztómüvek megépítése előtt a folyóban még elvégzendő munkálatok gazdaságossága és lehető rövid idő alatt való végrehajthatósága magában is megkívánja a kisvízi szabályozás még hátralévő részének Tokajig való sürgős folytatását avégből, hogy a jól hajózható folyón аъ építési anyagok olcsó szállítása egész éven át biztosítva legyen. A kisvízi szabályozás csak a Sajótorok és Tiszafüred közötti Tiszaszakaszon igényel e művelettel egyidejű, vagy azt rövid időn belül követő terjedelmesebb partmegkötési munkálatokat. A Tisza Tiszafüredtől Szegedig terjedő vonalán a kisvízi szabályozás nemcsak, hogy megelőzhette a kevésbbé sürgős mederrögzítési és partbiztosítási munkálatokat, de kívánatos is volt, hogy az akadálytalan hajózhatóság biztosításával a partvédelmi munkálatokhoz szükséges nagytömegű építési anyag víziúton való szállítása legalább Szolnoktól lefelé mindenkor lehetséges legyen. Amikor a fentiekben a hajózhatóságnak lépcsőzéssel és kisvízszabályozással való biztosítását összehasonlítottam, nem tudtam magamban elfojtani az a fölött érzett mélabút, hogy mi, magyar vízimérnökök, kénytelenek vagyunk állandóan nagy terveket tárgyalni a magunk és nemzedékünk bíztatására, alkotóvágyunk levezetésére, akkor, amikor valóban alkotni alig tudunk, mert a rideg valóság majdnem mindenkor végtelenül szűk béklyókban tartja építőkészségünket. Bizonyítók erre annak a viszonylag felette szerényigényű kisvízi szabályozásnak az esete, amelyet tárgyalok, és amelynek költségeit jó időkben is csak a legszívósabb küzdelemmel, leleményességgel és kitartással lehetett megszerezni, de sohasem abban a mértékben, amint szükséges lett volna ahhoz, hogy a tervezők akarata a műveletet idejében, teljes terjedelmében végrehajthatta volna. 2. A gázlók alakja és a mederelszélesedések elemzése. Áthajtások. Amint már bevezetőben említettem, a Tiszán a hajózási akadályokat kisvíz idején a sekélyvizű gázlók alkotják. A gázlók egyes típusait „Gázlórendezések Szolnok és Csongrád között a Tiszán" című tanulmányomban ismertettem.

1 Kiemeltem, hogy van a megjelölt folyószakaszon keménytalajú gázló, és van homokos, vagy iszapos-homokos, tehát hordalékos gázló. Az elsőnél az elmosásnak, a meder beágyazódásának ellenálló agyagréteg, a másodikban a hordalék lerakódása okoz hajózási akadályt. Sok esetben a kettő együtt jelenik meg. Ez a megállapítás az egész középső Tiszára érvényes, sőt a Tiszafüred-Tokaj közötti Tiszára is, azzal a módosítással, hogy a Sajó torkolata alatt a hordalék egyrésze homokoskavics, a kemény fenéktalaj pedig, az eddigi észlelések szerint, Tokaj közelében agyag helyett agyagos-kavics is lehet. 1 Lásd Vízügyi Közlemények, 1913. évi 3. szám.