Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása

136 I VAN Y1 BERTALAN általában gazdaságosabb üzem), de úgy is, hogy a Tisza medrének beágyazódása nem tartott lépést kisvízszintjének fokozatos süllyedésével, vagyis a kisvízi mélység a korábbi helyzethez képest csökkent. Bizonyos, hogy mind a két említett ténynek része volt benne, hogy a kisvízi szabályozás már a század első évtizedében időszerűvé vált. Ebben az időszakban a hajózás kérdései igen nagy érdeklődést váltottak ki nemcsak a szakembereknek és a közgazdaság vezetőinek körében, hanem, mondhatjuk, a nemzeti közvéleményben is. A Monarchia közös vámterülete nagy távolságokra szóló hatalmas szállításokat biztosított a hajózásnak. A tiszavidéki nagy búzafelesleg elhelyezése az osztrák tartományokban a vámvédelem folytán nem volt nehéz, de ezt nyereségesebbé a víziszállítás tehette. Nagy, hosszú víziszállítási útak vezettek a Tiszán és Dunán át a védett fogyasztási piacokhoz. Hogy minél nagyobb folyómenti vidékek gabona-termékei élvezhessék az olcsó víziszállítás hasznát, felvetődött a Tisza kisvízi szabályozása, a Hármasés Kettős-Körös csatornázása, s hogy még olcsóbb legyen a víziszállítás, a Duna—Tiszacsatorna megépítése is úgyszólván a megvalósulás küszöbére jutott. Ez a csatorna a tiszai hajózás számára azt is jelentette volna, hogy visszafelé-útjában is lett volna bizonyos szállítani valója, míg Titelen át csak Szegedig volt rentábilis visszafuvarral hajózni.Eleven élesztői voltak tehát az alföldi hajózás fejlesztésére irányuló gondolatoknak, törekvéseknek; természetes volt, hogy a Tisza kisvízi szabályozásának kérdése is szőnyegre került. Kezdetben a feladat nagyon is egyszerűnek látszott, még a szakemberek előtt is. Csak néhány gázlóról beszéltek a hajósok, amelyeken nincsen elegendő víz, természetesen a legrosszabbakról; ha ezeket kikotorják, vagy megjavítják, akadálytalan lesz a hajózás kisvíz idején is. Ezt a szakemberek is hajlandók voltak elhinni, hiszen tudomásuk, vagy hallomásuk szerint régebben jól lehetett hajózni a Tiszán. Az aligha merülhetett fel, hogy milyen hajókkal és dereglyékkel, milyen merüléssel lehetett, és milyen módon, és mily hosszú idő alatt téve meg egy-egy fuvart. Nemcsak az emberi-, meg a lóvontatás, hanem a kukázás: a hajónak, dereglyének kukázó-vasmacskán való felhúzása is hajózási eljárás volt. Ilyen kis hajózási igények mellett a régi Tisza hajózási viszonyai valóban jók is lehettek. Tehát, ha azt hitték az érdekeltek, hogy csak nagyon keveset kell a Tisza rossz gázlóin javítani a jobb hajózhatóság elérésére, optimizmusuknak látszólag tárgyi alapja volt. Hogy azután teljesen kibontva a kérdést, más eredményre jutunk, az kicsiben azt a képet mutatja, amelyet a nagy Tiszaszabályozás kezdő képe is — viszonyítva az egész nagy problémához -—• mutatott. Tudták a szakemberek már, hogy a kisvíz szintje a Tiszán nagymértékben leszállt, és azt is, hogy bizonyos mértékben romlott a folyó hajózhatósága, de azt nem érzékelték, hogy a hajózás megjavítása érdekében nagyban-egészben a folyó teljes kisvízi szabályozására van szükség, és azt sem, hogy ez rendszeres és elég nagyszabású szabályozási tevékenységet igényel. A Tisza medrének gondos tanulmányozására, részleteiben való megismerésére és a kisvíz hosszanti metszetének kutatószemű vizsgálatára volt szükség ahhoz, hogy közelebb lehessen férni a problémához. Felhozhatom, hogy a „Tisza hajdan és most" című nagy munkában még nincsen olyan hosszszelvény, amely kielégítené a kisvízszint alakulását vizsgáló mérnököt. A munka alapjául szolgáló felméréseknél a folyó gázlói még nem érdekelték a mérnököket. Adatokat a gázlóról csak ott nyújtottak a felvételek, ahol az egyenletesen elosztott nyilvántartási keresztmetszetek éppen sekélyvizű folyószakaszba estek. Csak a Vízrajzi Intézetnek a Tiszáról 1935-ben kiadott munkája tartalmaz a gázlóküszöbök tekintetében közelebbi — bár hajózási szempontból még nem eléggé kielégítő — adatokat, és csak ebben a munkában van olyan részletes hosszszelvény a folyóról, amely a kisvíz szintjének alakulásáról megközelítőleg képet ad. Aki ismeri a Tiszát, tudja, hogy középvízi medre Tiszaújlaktól lefelé (illetőleg valamivel a Tiszaújlak alatt levő vidéktől kezdve) a torkolatáig egységes, jól beágyazott, mély, kanyarulataiban pedig gyakran nagyon is mély. A partok szintje az újabb kisvizek