Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása

A TISZA KISVÍZI SZABÁLYOZÁSA 137 szintje felett általában 7—9 méter. Ebben a mély, majdnem mindenhol egységes mederben a homorú, tehát a mosott part, anyagának összetételénél fogva — különösen a kisvizek szintje feletti magasabb részében — meredek, és jól magánál tartja a folyó sodrát. A domború part előtt néhol széles ugyan a partizátony, de az élénkebb görbületekben szépen kialakult lejtő formájában fejlődött ki. A kanyarulatok markáns részei a folyó pályájának. Az ellenkező értelmű kanyarulatok között vannak a folyópálya inflexiói és egyben az élénk áramlás, a sodor átmenetei a mederben a felsőkanyarulati part mentéről az alatta következő ellenkező oldali part felé. Az átmeneti szakaszok gyorsan forduló ívek között rövidek, más esetekben azonban — s ez gyakori — erősen elnyújtottak. Néhol ugyanis nagyon is lapos ívek közé esnek az átmenetek, szinte egyenesek az ilyen szakaszok, de legalább is nagyon hosszú egyenest lehet e helyeken a medren belül maradva a folyó pályájába befektetni. Az átmenetek alakulása általában a partok és a meder anyagától függ. Az utóbb jellemzett szakaszokon vannak a folyó gázlói és ezek között azok, amelyek szabályozást kívánnak. Szabályozást kívánnak azért, hogy mélyebb legyen bennük a víz kisvízállás idején, de azért is, hogy biztos vonalak vezessék az áramlás zömét az egyik parttól a másikig, és így jól vezetett útja legyen a hajózásnak a kanyarulatok között. Kanyarulatban a homorú part jól vezeti a hajóst, ott van a mély víz a part előtt. Az átmenetben, egyenesben vagy nagyon lapos ívben azonban sokkal kisebb a beágyazottság, kisebb a kisvízi medermélység és a többnyire széles és laposfenekű mederben bizonytalanabb a hajóút iránya. A folyó hosszanti metszetében itt vannak a mederfenék küszöbei a kanyarulati medencék között . Ezeket a küszöböket kell sokszor a kisvízi szabályozással, a gázlók rendezésével, megjavításával többé-kevésbbé lekoptatni, hogy mélyebb hajóutat nyerjünk. A folyó kimosó ereje e szakaszokon sokkal kisebb, mint a kanyarulatokban. Sokkal kisebb itt az áramlás koncentráltsága és n,z örvénylő, medre tvá jó erő, amely az erősebb kanyarulatokban olyan hatásosan működik, hogy mély medencéket mos ki a fenékből. Sokszor hordalék is rakódik le az átmenetekben és a görbület nélküli medrekben, mert a lapos és széles mederfenéken nagyobb a súrlódás, kisebb a vízoszlop, és e miatt és a kisebb örvénylés miatt kisebb az elragadó erő. A meder elszélesedésre való hajlandósága is az átmenetekben és a kis görbületű szakaszokon a nagyobb. Kisvízi szabályozással bizonyos észszerű mértékig módosítani tudunk a medernek ezeken a jellegzetességein és meg tudjuk javítani a hajóutat a gázlókon és sekélyvizű mederszakaszokon is. Ezért kell kisvízi szabályozás egy folyón, ha kanyarulatai jók és mélyvízűek is. A gázlók szabályozása nélkül nem érhető el az a legnagyobb vízmélység és nem biztosítható az a legkönnyebben követhető út a hajózás számára, amely a folyó kisvízi mennyisége, esése, mederbeli méretei, formái révén a természettől egyébként adva van. A kisvízi szabályozás tehát valóban része a folyó szabályozásának, kell tehát, hogy része legyen a Tisza szabályozásának is. Ezzel a kérdéssel a nagy Tiszaszabályozás munkálói még nem foglalkozhattak. Olyan nagy, olyan óriási kérdés volt az Alföld nagy részének ármentesítése, amely mindent dominált. De annyira homályos volt még az a kép is arról a folyóról, amely a nagy szabályozás után előállhatott, hogy a kisvíz jövőbeli alakulásának kérdése fel sem vetődhetett. A temérdek árvízjárta terület mentesítése volt a cél. A töltések építése mellett azért vágták át a kanyarulatokat is. Az árvíz gyorsabb levezetésére, és ennek érdekében az árvíz elevenerejének összefogására, mederbővítő és mélyítő erejének fokozására szolgáló törekvés, mind ezt a célt, az ármentesítést szolgálta. A hajózás érdekéről ugyan volt szó már Vásárhelyi elgondolásában is. Ezt azonban csak akként jelölte meg Vásárhelyi, hogy: ,, . . . az erdős, bozótos partokon vontatóutak létesüljenek és tartassanak fenn, . . ." továbbá: „hogy ... a vízhozta, vagy a mederbe hulló tőkéktől tisztíttassék meg a folyó . . ." Hogy maga a sekély viz a gázlókon volt-e megfigyelés, meggondolás, vagy éppen panasz tárgya, arról feljegyzett adat nincsen. Nézetem szerint erről nem is igen lehetett szó.