Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - VI. Szakirodalom

DE BEER: AZ ALBERT-CSATORNA 123 minőségére vonatkozóan. A talajba 10cm

2 alapfelületű kúpot nyomunk be egy 15 mm fi acélrúd és az azt körülvevő 3/4" átmérőjű gázcső segítségével. A megvizsgálandó mélységben a kúpot olajsajtó segítségével a gázcsőtől függetlenül kb. 15 cm-rel nyomjuk előre a talajba, és közben a szerszám fejénél lévő olajmanométerrel a benyomáshoz szükséges erőt le lehet olvasni. A műszerrel kb. 10 kg/cm

2 kúpellenállást lehet 8—10 m mélységig, tisztán kézierő igénybevételével mérni, de a vizsgálat során kialakítottak egy mechanikus rendszerű behatolásmérőt is 30 kg/cm

2 ellenállás mérésére. A töltés stabilitását vizsgálva rájöttek arra, hogy a gát önsúlyán, a talaj súrlódási szögén és a hidrosztatikai nyomáson kívül azzal a hidrodinamikai nyomással is számolni kell, amelyet a gáttestben aránylag igen nagy sebességgel áthaladó víz okoz. A számítások azt mutatják, hogy ez a hidrodinamikus nyomás és a vele szemben álló igen kis súrlódási ellenállás volt a töltések megcsúszásának egyik oka. A csúszás elsősorban a kis tömörségű (behatolási ellenállású) talajokra korlátozódott. A vizsgálatok alapján a gyengének bizonyult töltésszakaszokat a száraz felőli oldalon a környékbeli homokból készült, az átázási vonal fölé érő padkával erősítették meg. A hasselti hajózsiliphez csatlakozó töltés 1939. június 26-án szakadt át. A szakadás előzménye, hogy az üres csatornát 4 héten át tartó szivattyúzással a hajózási vízszint magasságáig igyekeztek feltölteni. Alig érték el ezt a szintet, bekövetkezett az első lekagylózás, amelyet gyors egymásutánban és öt részletben a többiek követtek, úgyhogy néhány órán belül a csatornából kiáradó víz 160 m töltésszaka zt mosott el és a mellette lévő földekre zúdult. A töltésre e helyen 5 m magas vízoszlop nyomása nehezedett. A talajmechanikai vizsgálatok azt mutatták, I 1 ' i 2. ábra. hogy az altalajban 15 m mélységig nincsen agyag és a felszíni rósz tömörsége igen kicsiny. A gát anyagáról kitűnt, hogy 0-1 mm közepes mértékadó szemnagyságú finom homok. Hézagtartalma átlag 45-5% (max. 48-8%) (!). Plasztikus vizsgálatok szerint az anyag homok-jellegű, a folyási határ középértéke 19-7%, a szivárgási tényező értéke vízszintes értelemben 0-00267 cm/sec. Amikor a csatorna megtöltése folytán a gát anyagának hézagai vízzel teltek meg, erős süppedásek léptek fel, pedig az anyag szárazon nyomással szemben megfelelő ellenállást mutatott. A gát testét feltáró árkokban számtalan helyen találtak a száraz felé lejtő rétegeket. A behatolási kísérletek szintén a gát anyagának kis tömörségét bizonyították: 7 kg/cm

2 átlagellenállás mellett nagy területeken volt található 2 kg/cm

2 alatti ellenállás is. A csatorna fenekén elhelyezett vízzáró burkolat egyáltalán nem homogén, és a legtöbb helyen tiszta homokos tulajdonságokat mutat. A vizsgálatok során új fogalmat kellett bevezetni, a kritikus tömörség fogalmát. Ha egy anyag tömörsége a kritikus felett van, kis nyomás hatására, de nyírási erőt is közölve sem szenved jelentős térfogatváltozást. A kritikus határ alatt azonban a talaj bizonytalan egyensúlyi állapotban van. Kis elcsúszás is elegendő arra, hogy a talajszemcsék struktúrája, amely eddig felboltozott szerkezetet mutatott, hirtelen megváltozzék, a boltozatok beomoljanak és egy sokkal tömörebb állapot álljon elő. Az Albert-csatorna töltéseinek számos helyén találtak olyan homokot, amelynek tömörsége a kritikus határ alatt volt, ami valószínűleg a töltésanyag felületes beépítésével függ össze. (A munkák során tapasztalták, hogy az eredeti gátszelvény koronáján haladó 25 tonnás munkagép rezgései például egy a kritikus tömörség szempontjából veszélyes helyen a töltés vízfelőli oldalának hirtelen megrogyását idézték elő.) A kritikus