Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - VI. Szakirodalom

SZAKIRODALOM. De Beer E.: Az Albert-csatorna töltései. (De dijken van het Albertkanaal tusschen Eigenbilzen en Hasselt.) Annales des Travaux Publics de Belgique, 99. évf., 3—6. szám. Bruxelles, 1946. — 123 -f- 15 old., 63 ábra. Flamand nyelven, francia kivonattal. D. С. 624.13 : 626.1. Az Albert-csatorna Eigenbilzen és Hasselt közötti szakaszán 3 vízlépcső van. Az egyes bögék kb. 10—10 m-es vízszintkülönbséggel követik egymást. Mivel a terep alakulatához csak éles kanyarokkal lehetett volna tökéletesen simulni, a csatorna több helyen igen magas és hosszú gátak között vezet. Ezek a gátak azonban különböző, később említett okok miatt igen aggályosan kezdtek viselkedni, annyira, hogy a bögéknek a hajózási vizszintre való feltöltését meg kellett szakítani és a töltéseket tüzetes vizsgálat alá venni. A vizsgálatokat még jobban sürgette az a katasztrófa, mely a Hasselt melletti hajózsilipnél történt. Ezek után az Albert Csatorna Kirendeltség megbízta a Talajmechanikai Intézetet azzal, hogy a csatorna töltéseit stabilitás \*-1Q20m-+

\ Betonlap burkolat _ k поток Vf 10m Agyagos kavics lö

milésx 1. ábra. szempontjából vizsgálja meg és tegyen javaslatot — további katasztrófák megelőzése céljából — a töltések megerősítésére. Az alábbiakban ismertetett tanulmány az intézet igazgatójának a jelentése. A csatorna töltéseinek eredeti szelvénye az 1. ábrán látható. 10 vagy 20 m-es koronaszélesség mellett a száraz felől 1 : 2-5 lejtővel készültek, míg a vízfelőli oldalon 1 : l-5r ézsű van, amelyet betonburkolattal igyekeztek vízzáróvá tenni. A csatorna fenekén — szintén vízzárás céljából — 1 m vastag agyagos kavicsréteget helyeztek el 40% agyagtartalommal. Az első nehézségek a Bezoensbeek-völgy keresztezési szakaszán jelentkeztek, ahol már részleges vízbebocsátás után jelentékeny csúszást figyeltek meg. Miután úgy látszott, hogy a csúszást nem lehet helyi hibának tulajdonítani, melyet a vízzárás tökéletlensége okoz,mélyreható talajmechanikai tanulmány segítségével tisztázták a kérdést. Ennek első lépéseként kézi behatolásmérővel (penetrométer) nagyszámú mérést végeztek, ami alapján a hossz- ós keresztmetszeteken megrajzolhatták a töltés leggyengébb tömörségű zónáját, sőt kitűzhették a várható megcsúszás vonalát is (2. ábra). A talaj feltárására számos árkot is ástak és onnan talajmintákat vettek. A talajminták tanúsága szerint a gát lényegében laza homokból áil, amely helyenkint 45% feletti hózagtartalmú (!). A gáton átszivárgó víz depressziós görbéjének megállapítása volt a következő lépés. A szivárgás vonala számtalan keresztmetszeten metszi a töltés oldalát ós ott előbb vagy utóbb szükségszerűen elő kell állnia a törést megelőző alakváltozásnak. A fentemlített kézi behatolásmérő könnyen kezelhető talajvizsgáló szerszám, amellyel igen költséges fúrásokat takaríthatunk meg. A behatolásmérő közvetlen tájékoztatást ad a különböző mélységekben lévő talajok teherbírására, és gyakorlati tapasztalatok alapján a talaj <b. Finom