Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - V. Viziügyek a dunai államokban

CSEHSZLOVÁKIA 121 30 m; a gát koronája 273 m hosszú, koronaszélessége 6 m; a beépítendő betonmennyiség 185.000 m ; a vízerőmű 2, egyenkint 10.000 kW-os egysége évi 30 millió kWó termelését biztosítja. — A 680 m

3/sec árvíz elvezetésére eredetileg 3, egyenkint 14 m széles, 6,20 m magas nyílást terveztek. Az alapozási nehézségek miatt azonban túlfolyó bukóval kombinált fenékkiürítő készül. — 600 m A. f. duzzasztási szint esetén a vízzel borított terület 28 km

2 és a duzzasztás határa a Fekete-Árván 13 km, a Fehér-Árván 6 km-re terjed. — A vízgyűjtőterület 1220km

2,a tározótér 248 millióm

1, az évenkint tározható vízmennyiség380—868millió m

3 között változik. — A völgyzárógát évenkint 620 millió m

3-nyi vízhozamot szabályoz s a Vág folyása mentén 22 vízerőművet fog vízzel ellátni. Ezek közül üzemben van 3, épülőfélben ugyancsak 3, további kettőnek pedig a tervezése folyik a 2-éves terv keretén belül. A gát hatására a meglévő vízerőművek minimális teljesítménye 2500 kW-ról 8000 kW-ra emelkedik. — A művel kapcsolatos kisajátítás 4000 személyt érint. A geológiai előmunkálatok még az első Csehszlovák Köztársaság idejében indultak meg, azonban kiegészítésre szorultak. A költséges kiegészítő fúrások eredménye alapján a gát eredeti elrendezését teljesen meg kellett változtatni. Az első munkálatok 1941-ben indultak meg Larseen szádpallók védelme alatt. A munkálatokat a háború, elsősorban az anyag- és géphiánv erősen hátráltatta, s 1944 —45-ben a hadi események következtében teljesen szüneteltek. A gát öntöttbeton eljárással épül meg, és amennyiben sikerül beszerezni az óránkint 100 m

3 beépítését lehetővé tevő gépi berendezést, a munka befejezése 1950-re várható. A tervezést mélyreható gazdaságossági tanulmányok előzték meg, és francia példák nyomán nem a befektetési költségek szempontjából legolcsóbb megoldást választották, hanem azt, amely lehetővé teszi az utólagos bővítést ós a legkisebb üzemi és fenntartási költségek mellett végül is gazdasági szempontból a legnagyobb haszonnal jár. Az alapozásnál külön nehézséget jelent az alaptest alatti 3 különböző homokkő-, illetve palaalakulat. A jobbparton vastag, tömött homokkőpadok váltakoznak vékonyabb márgásagyagos palarétegekkel. A balpartorT csupán 20—70 cm vastag, erősen repedezett homokkőrétegeket találtak; itt az alapozást igen mélyre kellett levinni és az altalajt cementbesajtolással megszilárdítani. Végül a meder alatt 30 — 50° dőlésű antiklinálist találtak; számos tektonikai rendellenesség jelentősen megnehezítette az alapozást. A palarétegek csillámban igen gazdag szericites márgás palák. Meszes alkotóelemeik igen érzékenyek az agresszív vizek iránt, szilárdságuk 0 — 700 kg/cm

2. A homokkőrétegek szilárdsága száraz állapotban 400—1700 kg/cm

2, nedvesen 700—1250 kg/cm

2. Ezek a számok is világosan mutatják az altalaj egyenetlenségét és különböző plaszticitását. Rontja a helyzetet a homokkőben 0,38%, a palákban 1,06% S0

3-t tartalmazó agresszív víz, amihez helyenkint még bizonyos C0

2 tartalom járul. A süllyedések, a gát alatti szivárgások és az agresszív vizek hatásának ellenőrzésére, valamint az esetleg utólagosan szükségessé váló cementbesaj tolás és egyéb altalajszilárdító eljárások megkönnyítése végett a gáttest alatt a legkorszerűbb műszerekkel ellátott tárót építenek a fal teljes hosszában. A végből, hogy a palákat a víztől és a levegőtől elzárják, és így bomlásukat megelőzzék, az alaptest alatt mindenütt cementbesajtolást végeztek. Ezzel egyben az esetleges üregeket is eltömték, jó kötést létesítettek a sziklaalap és az alaptest között, és biztosították az altalaj vízzárását. Jól bevált egy, a felszínnel párhuzamos és reá merőleges fúrásokból álló újszerű vízhatlan betonfüggöny alkalmazása. Az altalaj egyenetlensége egyenlőtlen süllyedéseket okoz, amelyeket nehéz előre megbecsülni. A várható legnagyobb süllyedés 20 cm-re tehető, a 25 m-es gátmagassághoz viszonyítva igen nagy érték. Az egyenlőtlen ülepedés miatt nagy gondot okoz a gátfal vízzárásának biztosítása. Attól kell tartani, hogy az osztóhézagok szokványos, vörösrézlemezzel való zárása az adott körülmények között nem megfelelő, s így más rugalmas és vízhatlan anyagra, pl. gumira kell gondolni. A költségek 500%-kal haladják meg az előirányzatot. Ennek oka a háború alatt bekövetkezett általános drágulásban, a tervek többszöri megváltoztatásában, az első fúrások és előkészítő munkálatok alkalmával elkövetett hibákban, valamint a megfelelő gépi berendezés és egyéb felszerelés hiányában keresendő. Ifj. Hatolykai Pap István