Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - V. Viziügyek a dunai államokban

120 VÍZIÜGYfiK A DUNAI ÁLLAMOKBAN törvény (1885. XXIII. tc.) és a végrehajtására kiadott jogszabályok rendezték. A felügyeletet a közigazgatás szervei látták el, a 6060/1948. Korm. sz. rendelet azonban ezt a feladatot az Országos Vízgazdálkodási Hivatalra ruházta. — A vízépítést fejlesztő törvény javaslatának tárgyalásából megtudjuk, hogy a községek, telepek és tanyák vízvezetékei és csatornázásai — ha nincsenek házi bekötéseik — a terv szerint 30%-os tartományi támogatást kaphatnak. Ez lehet kölcsön vagy segély, a kölcsön pedig kamatozó, vagy kamatmentes. 6. A mezőgazdasági szervekkel való együttműködés egyes tartományokban megvan, de több helyen hiányzik. Éppen azért a gyűlés azt a határozatot hozta, hogy az összes tartományokban hasonló szellemben kell az együttműködést szabályozni. A lecsapolások tervezését és kivitelét a tagosítás előtt, az öntözésekét utána kell végrehajtani. 7. A gazdasági főiskola kultúrmérnöki osztályával kapcsolatban megtudjuk, hogy a főiskolán nagyszabású szervezési munkákra van szükség, hogy az 1938 előtti színvonalára jusson. Különösen mostoha sors jutott a kultúrmérnöki szakosztálynak, amely a tanszemélyzet jórészének eltávolítása után teljesen elárvult. Kívánatos lenne egy különálló kultúrmérnöki talajtani és térképezési tanszék felállítása. Kisebb jelentőségű tárgyak után az osztrák kultúrmérnökök munkaközösségét vitatta meg a gyűlés, amelyet tartományonkint szerveznek meg; utána pedig az osztrák kultúrmérnökszövetség (Verband der Kulturingenieure österreiches) újra alakulása történt meg a tisztikar megválasztásával. A technikusok szünidei foglalkoztatása (a javaslat szerint a 3. szigorlatra bocsátás feltétele legalább 2 hónapi gyakorlat) és egy talajjavítási film ügyeinek tárgyalása után foglalkozott a gyűlés a mérnöki cím kérdésével is. Határozatba ment az a felfogás, hogy a középiskolát végzettek a technikus címet használják, de mind a mérnöki, mind a technikusi címet törvény védje. Trümmer Árpád CSEHSZLOVÁKIA. Völgyzáróját az Árván.

1 D. C. 627.8 (437.6). A vízierők kiépítése valamely nemzet gazdasági, különösen pedig energiagazdasági függetlenségének legfőbb alapja és biztosítéka. Ez a felismerés Szlovákia területén már a múltban is nem egy merész elgondolásra ihlette a műszaki embereket. Ezek közül a szerző kiemeli dr. Benedek Józsefnek., Vízügyi Műszaki Szolgálatunk néhai nagynevű vezetőjének az Árván létesítendő völgyzárógátra vonatkozó, 1908-ból származó tervét, amely 37 m-es duzzasztással 815 millió m

3 víz tárolását tette volna lehetővé. Dr. Benedek Józsefnek sajnos ez az elgondolása is — mint annyi más — csak terv maradt; vizsgálódásai azonban alapjául szolgáltak a most épülő árvái völgyzárógát tervének. Szlovákia legnagyobb energiahordozója a Vág, amely az ország vízerőkészletének 2/

s részét képviseli. A Vágvölgy iparosodásának fejlődése nagymértékben függ nagy tározók létesítésétől. Ezek sorában a szóbanforgó völgyzárógát valósul meg elsőnek s elkészülte után KözépEurópa legnagyobb befogadóképességű tározója lesz. Az árvái völgyzárógát a Fekete- és Fehér-Árva összefolyásánál, a Babia-Gora tövében épül. A kedvező topográfiai adottságokra, valamint a víz alá kerülő terület mezőgazdasági művelés szempontjából teljes értéktelenségére már dr. Benedek József is rámutatott. Az épülő völgyzárógát műszaki adatai, dr. Benedek József eredeti tervétől eltérően, a következők: a tervezett duzzasztás 25 m, de szükség esetén 28 m-re emelhető; ennek megfelelően a duzzasztási szint 600, illetve 603 m A. f.; a 40 m magas gátfal alapjának szélessége 1 Qregor, Cyril: Le barrage d'Orava. La Houille Blanche, 2. évf. 6. szám, Grenoble, 1947. 437-440. old.