Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - V. Viziügyek a dunai államokban

AUSZTRIA 119 A felvétellel kapcsolatos kiadásokat a tartományi építési alapból (Baujond) előlegezik, és a talajjavításra kerülő területek minden hektárjára kivetett 2 S járulékból térítik vissza. 3. A kultúrmérnöki munkálatokat érintő kérdések, a) Vízrajzi és agrármeteorológiai adatgyűjtés. Az értekezlet a kultúrmérnöki igények messzemenő figyelembevételét sürgeti az adatgyűjtésnél, különösen hangsúlyozva az észlelési hálózatok sűrítésének ós a talajvízszínmegfigyelés kiterjesztésének fontosságát. — b) A tervezés. Törekedni kell a kultúrmérnöki tervek egységes, a vízjogi törvénynek is megfelelő kivitelére. A hidraulikai méretezés, a talajviszonyok (vízvezetőképesség stb.) figyelembevétele és a gazdaságossági vizsgálat a komoly értelemben vett terv nélkülözhetetlen alapja. Nagy vita volt a magánmérnökök tervezési díja körül. Nem helyes a terület szerinti díjazás, inkább a kiviteli költség százaléka szerinti. 1938 előtt 4%-ot fizettek, de ez szegényebb érdekeltségeknél 1%-ra is leszállott. Kívánatos, hogy először minden esetben hozzávetőleges terv készüljön, és csak az illetékes hivatal, a kamara, az agrárszervek, ill. szükség esetén az útépítési szervtől is elfogadott — esetleg helyesbített — vázlatterv alapján készüljön a részletes (engedélyezési) terv. — c) A kultúrmérnöki szolgálat nyomtatványait egységesitik. — d) Foglalkoznak tervezési irányelvek összefoglalásával. Az alagcsövezésre, szivattyútelepekre és a vízvezetékekre már el is készültek. — e) A szabványosítást a kultúrmérnökök munkaterületére is ki kell terjeszteni. — f) A műszaki segédszemélyzet kiképzése. A többség szerint inkább alsófokú technikusok (vízmesterek) nevelésére van szükség. A középfokú technikusokat (műszaki tisztek) nevelje az ipari középiskola, különleges kiképzésüket megadja a gyakorlat. Az előbbiek részére azonban külön iskola kell. Az iskolához 2 — 3 évi előzetes gyakorlatot kell kívánni. A növendék (kultúrépítő-tanonc) lehetőleg paraszt, vagy mezőgazdasági munkás téli mezőgazdasági iskolát végzett fia legyen. A gyakorlati időt vízépítésnél, felmérésnél, betonmunkáknál stb. kell eltöltenie. Az első kiképzést a második tanoncévben, rövid téli tanfolyamon kapja. A harmadik év után szakvizsgát tehet és ekkor lesz kultúrépítősegéd (Kulturbaugehilfe), amivel a pályázók egy részére nézve be is fejeződik a kiképzés. A segédek a szolgálatbalépéstől számított 5. és 6. télen végeznék a tulajdonképeni iskolát, amely a mi vízmesteriskolánknak felel meg, és a vizsga sikeres letétele után kultúr építőmesterekké (Kulturbaumeister) lesznek. Ezek akár mint hivatalnokok, akár mint önálló vállalkozók érvényesülhetnek. — g) Talajjavító mesterek (Meliorationsmeister) és gazdafelügyelők. A kultúrmérnöki hivatalok nem rendelkeznek felügyelő személyzettel a fenntartás ellenőrzésére. (Ez a panasz az 1931. XV. tc.-kel kapcsolatban nálunk is több mint másfél évtizede áll fenn.) A gazdákat nem igen érdeklik a vízitársulati ügyek, ezért, ha az elkészült talajjavítást a hivatalok átadták az érdekelteknek, ott senki fia nem törődik vele. Kell olyan ember (előmunkás, kisgazda), aki a kisebb érdekeltségek műveit rendszeresen járja, az apróbb karbantartási munkát maga is elvégzi vagy elvégezteti (v. ö. útkaparó). Ez vagy mellékfoglalkozása lehet, vagy, több község területén, állandó munkája. A talajjavításnak a vízimérnöki részen felül gazdasági része is van. A kiegészítő munkák (Folgeeinrichtungen) szintén a talajjavításhoz tartoznak, és ezeket is szigorúan végre kell hajtani. A mérnökök és gazdák együttműködését minden tartományban meg kell valósítani. Ehhez azonban nem elég egy rendelet kiadása. Javasolták, hogy tartományonkint egy-egy jólkópzett mezőgazda legyen a kultúrmérnöki hivatalhoz beosztva, és ez tartson érintkezést a kamarákkal és a gazdasági felügyelőkkel (Pflanzenbauinspektoren), — h) Hosszabb vita folyt a szakmunkások (alagcsőmunkások) ügyéről, és elfogadták azt, hogy az alagcsövezőt képzett szakmunkásnak kell tekinteni. Átmenetileg a hivatalok képzette előmunkások is megfelelők, mintegy 20%-os bérpótlékkal. — i) Elengedhetetlen, hogy a vállalkozók munkavezetőül ilyen képesített szakmunkást alkalmazzanak. — k) Végül gépesíteni kell a kultúrmérnöki munkát. Az árokásógépek általában beváltak még tőzeges talajon is. Kevésbbé vált be az alagcsőárok-ásógép, de erre még nincs elég sok tapasztalat. Nagyon fontos eszköz a talaj gyalu (Planierraupe ). Vannak ügyes ároktisztogató kaszálógépek is. 4. Kultúrmérnöki kísérletügy. Az 1936-ban szervezett kísérleti telep működése 1938-tól szünetelt, de 1945 óta Bundesversuchsinstitut für Kulturtechnik- und technische Bodenkunde in Petzenkirchen néven ismét üzemben van. Munkái közül kiemelkedik a talajok vízgazdálkodásának tanulmányozása. 5. A vízjogi törvény novellájára vonatkozók bennünket kevésbbé érdekelnek. Csak annyit említek, hogy a 103. § a vizek és víziművek felügyeletét tárgyalja. Ezt nálunk már a vízjogi