Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - IV. Kisebb közlemények

114 KISEBB KÖZLEMÉNYEK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK BELVÍZI HAJÓZÓLTJAI, TEKINTETTEL JELENTŐSÉGÜK TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÉRE írta: KATONA ISTVÁN. D. C. 386 (73/79) Az Egyesült Államok megalakulása korában a víziutaknak elsőrendű fontossága és lényeges szerepe volt a gazdasági fejlődésben. A XIX. század első felében létrejött települések új központjainak megközelítésére csatornák is épültek, amelyek legjelentősebbje, az Eriecsatorna, közvetlen összeköttetést teremtett a Hudson-folyón át New-York és a Nagy-Tavak között. A folyók közül főleg a Mississippi és az Ohio víziútjai váltak fontosakká. így például Pittsburgh nehéziparának létrejötte és kifejlődése szorosan összefügg az Ohio felső folyásának és pennsylvániai mellékfolyóinak hajózhatóvá tételével, és a Pennsylvania-csatorna megépítésével. A pittsburghi ércfeldolgozó és nehézipar szénellátását azóta is majdnem kizárólag víziúton kapja. Jellemző, hogy az említett vízfolyásokat a mult században még magánvállalkozásban csatornázták és a vállalatok — államosításuk előtt — 9—12% osztalékot fizettek. A vasutaknak 1850—1870 közötti gyors fejlődése azonban nem kedvezett a víziutaknak. A vasúttársaságok a víziutak forgalmának elhódítására irányuló céltudatos és kíméletlen harcukban nem válogattak eszközeikben; majd versenytarifákat léptettek életbe, majd maguk létesítettek víziszállítási vállalatokat dumping-tarifával. Az egyik vasúttársaság a pennsylvániai szénszállításnak a víziúttól való elhódítása érdekében képes volt az érdekelt szénbányákat inkább megvásárolni — s bár ez a társaság csődbe jutott és a vasutak céljuk elérése után tarifájukat — helyenkint 260%-ig is — felemelték, a csatornák és víziutak elnéptelenedtek. Az egyébként kétségkívül gyors és kényelmes vasúti szállítás annyira előnyben részesült, hogy az első világháború kitörése idején — a Nagy-Tavak kivételével — már úgyszólván megszűnt a belhajózási forgalom. Az amerikai víziutaknak ez a második — hanyatló — korszaka mintegy 1919-ig tartott. Üjabb fellendülést csak az első világháború utáni legutóbbi három évtized hozott, egyrészt a vagonhiány miatt, másrészt a középnyugati (főleg Mississippi-völgyi) szállítóknak a felemelt vasúti fuvardíjak letörésére irányuló törekvése következtében. Törekvésük eredménye egy jelentős, 2-5 milliárd dollár előirányzatú kormányzati belhajózó-út javítási és folyamszabályozási programm volt, részben az árvizek leküzdésének célzatával is. A Mississippi vízrendszere 800 millió dollár költséggel szerepelt ebben a beruházási tervben. Állami belhajózási szervet létesítettek (Inland Waterways Corporation), amely a Federal Barge Lines hajózási üzemet működteti a kereskedelemügyi minisztérium égisze alatt. A víziutak illeték fizetése nélkül használhatók. A kormányzat tevékenységét siker koronázta. Jelenleg mintegy 12 belhajózási társaság működik, több mint százmillió tonna évi forgalommal, melynek tárgya főleg ömlesztett és egyéb olcsó árú. A víziutak jelentősége újból emelkedőben van. Az egyes vízrendszerekhez tartozó jelentősebb viziútak hossza a következő: Hudson és New-York állami hajózó csatorna 1.080 km Mississippi 2.920 „ Missouri 3.610 „ Ohio 1.580 „ Atlanti-óceáni parthajózás 2.210 ,, A Nagy-Tavak és összekötő csatornáik a Szent Lőrinc-folyóval a kanadai határig 2.490 ,, Az összes hajózó utak hossza, az itt fel nem soroltakkal együtt, kb. 45.000 km. A forgalom 90%-a azonban aNagy Tavakon és a Mississippi vízrendszerén zajlik le. ANagy Tavakat egymással és a Hudsonnal összekötő csatornák, valamint a Nagy Tavaknak a Szent Lőrinc-folyóval való kapcsolata nagyszerű lehetőségeket nyújt, amelyek közül elég felemlíteni, hogy kisebb hosszújáratú teherhajók Chicagótól a Tavakon és a Szent Lőrincen át közvetlenül Nyugat-Európáig közlekedhetnek. A Michigan-tavat Chicagótól az Indinoisszal összekötő csatorna a Mississippin át New Orleansig 2280 km hosszú, közvetlen, 28 dm mélységű hajózóutat jelent. Az Ohión zsilip-