Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - IV. Kisebb közlemények
112 KISEBB KÖZLEMÉNYEK 1794-ben a nemzeti konvent közmunkaügyi bizottsága egy központi műszaki főiskola felállítását határozta el, amelynek magja természetesen az ekkor már nagyhírű École des Ponts et Chaussées lett volna. Büszkén jegyezhetjük ide FOURCRO Y-nak, a neves kémikusnak az előkészítő tárgyalások során elhangzott alábbi nyilatkozatát: „A fizikát és kémiát nálunk Franciaországban mindezideig csak elméletben tanították. A s el m e с i bányásziskola Magyarországon kitűnő példa arra, hogy milyen hasznos a hallgatóknak bemutatni azokat a müveleteket, amelyek ezeknek a tudományoknak az alapjai. Laboratóriumok vannak ott a szükséges eszközökkel és anyagokkal fölszerelve, hogy a tanulók ismételhessék a kísérleteket ... az École des Travaux Publics -en ezt a módszert kellene meghonosítani." Az École des Travaux Publics felállításával, amely 1795-től az École P olytechnique nevet viseli, a franciák megteremtik a világ első különálló műszaki főiskoláját. (A mi földmérő-mérnökeink és hidrotechnikusaink ugyan már 1782-től egyetemen nevelkedtek, a tudományegyetem bölcsészeti kara mellett szervezett Institutum Geometricumon, de önálló műegyetemünk csak 1872 óta van.) Az eredeti tervtől eltérően az École Polytechnique nem lett minden gyakorlati irányt magában egyesítő mammut-egyetem, hanem csupán az egységes alapképzést biztosító anyaintézet (école-mère) kétesztendős tanulmányi idővel, amelynek végzett növendékei azután különálló gyakorlati irányú főiskolán (école d'application) folytatják tanulmányaikat. Ez utóbbiak közé tartozik a bányászati főiskola (École des Mines), az erdészeti főiskola (École des Eaux et Forêts), a posta- és távírómérnöki iskola (École des Postes et Télégraphes), a katonai műszaki főiskola (École d'artillerie et du génie) stb. — és természetesen — a nagyjából a mi műegyetemünk mérnöki karának megfelelő — École des Ponts et Chaussées is. Mindezek a főiskolák elsősorban a közszolgálat részére nevelik a szükséges mérnökutánpótlást. Ezért például a bennünket közelebbről érdeklő École des Ponts et Chaussées a közmunkaügyi minisztérium alá tartozik, és tanári kara is a szolgálat mérnökei közül kerül ki. Noha nevében a vízépítés nem szerepel, itt nevelik a szorosan vett vízimérnököket is, mert Franciaországban a Ponts et Chaussées-szolgálat látja el a víziutakkal és kikötőkkel kapcsolatos teendőket, és adja — az újabban az iparügyi minisztériumhoz tartozó — vízierő-ügyek mérnöki karát is. (A kultúrmérnökök — helyesebben a mi kultúrmérnökeinknél lényegesen tágabb ügy körű mezőgazdasági mérnökök — kiképzéséről a földmüvelésügyi minisztérium fennhatósága alatt működő École Supérieure du Génie Rural gondoskodik.) 1798-tól 1839-ig a nagynevű PRONY az École des Ponts et Chaussées igazgatója. A főiskolai jellegnek megfelelően megszünteti az addigi oktatási rendet és három tanszéket szervez, majd 1825-től megnyitja az intézet kapuit a közszolgálaton kívülálló rendkívüli hallgatók előtt is. 1851-től olyanok is beiratkozhatnak rendes hallgatóknak, akik a magángazdaságban kívánnak elhelyezkedni, 1890-től pedig — figyelemreméltó újítás — megfelelő felvételi vizsga alapján felveszik a szolgálat magukat továbbképezni vágyó középfokú késpesítésű tagjait is. A mai tanulmányi rend a hallgatók négy csoportját különbözteti meg: 1. A szolgálat növendék-mérnökei ( élève-ingénieur) 1, akik az École Poytechnique sikeres elvégzése után a Ponts et Chaussées-testület sorába lépnek. Havi fizetést kapnak és a szünidők tartamára a hivatalokban kapnak beosztást. (A nálunk szokásos megnevezés szerint tulajdonképen állami ösztöndíjat élvező olyan hallgatók, akik viszontszolgálatra kötelezik magukat.) Számukat az állam mindenkori szükséglete szabja meg — a gyarmati szolgálatot is ideértve. A hallgatóknak ez a csoportja 20%-ig terjedő arányban a szolgálat középfokú képesítésű mérnökeiből kerül ki. 2. A hallgatók másik csoportját azok teszik, akik nem tagjai a Ponts et Chaussées testületnek, de velük azonos képesítést kívánnak szerezni. Franciaországban, ahol különböző jellegű műszaki főiskolák serege ad mérnöki képesítést, természetes dolog, hogy a mélyépítő vállalatok szívesen alkalmaznak olyan mérnököket, akik ugyanabból az intézetből kerültek ki, mint a nagy közmunkák vállalatba-adását és ellenőrzését végző állami mérnökök, és ez 1 Szabad fordításban mérnök-gyakornok. A franciák nem okleveles mérnököket kisebbítenek a gyakornok jelzővel, mint a mi címrendszerünk, hanem a növendékek részére tartják fenn ezt a címet. Hasonlóan ismeretlen ott a segédmérnöki cím is. A segéd jelző kisebb képesítésű mérnök-segédet jelöl.
