Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - IV. Kisebb közlemények

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. A KÉTSZÁZÉVES ÉCOLE DES PONTS ET CHAUSSÉES. írta: DR. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR. D. C. 62 : 37 (44> A párizsi École Nationale des Ponts et Chaussées kétszázéves jubileuma nemcsak a franciák ünnepe. Ünnepe minden mérnöknek, hiszen a világ legelső műszaki szakiskolájáról és egyben a legrégibb műszaki főiskoláról van szó! Különös, de elvitathatatlan tény, hogy amikor a szellemtudományok művelésére szolgáló egyetemek kereken nyolcszáz esztendős múltra tekintenek vissza és őseiket már az ókorban is megtaláljuk, a műszaki tudományok intézményes tanítása aránylag ilyen újkeletű. A természettudományos gondolkodásmód forradalmi térfoglalásáig azonban a mérnök inkább mesterember, esetleg művész, akit inkább a dolgok hogyan?-ja érdekel, mint a miért?je és ezért tudásának elméleti alapjait általában elhanyagolja. Maga az ,,

ingénieur des ponts et chaussées" megnevezés már a XIV. században előfordult, és az újkori Franciaország — amely elsőnek ismerte fel, hogy az erős közigazgatás és a gazdasági fejlődés alapvető feltétele a jó közlekedés —, az utak, hidak és átkelőhelyek fenntartására állandójellegű testülettel rendelkezett. (Első ízben 1597-ben már külön erre a célra rendelt központi igazgatási szerve is volt, amelyet mai nyelven közlekedésügyi minisztériumnak nevezhetnénk.) A mérnöki állás azonban nem volt képesítéshez kötve és nem is volt semmiféle intézmény, amelyben mérnököket neveltek volna. Az úthálózattal szemben fokozódó követelmények folytán ez az állapot a XVIII. században tarthatatlanná vált, úgyhogy TRUDAIN pénzügyi főbiztos 1744-ben Párizsban, a bevált szerkezetek és megoldások általános megismertetése végett központi irodát szervezett (Bureau des Dessinateurs), amely vezetőjének: PERRONET J. R.-nek keze alatt 1747-ben mérnöki iskolává alakult át. Ez az év jelzi a technikai szakoktatás kezdetét. (Nekünk magyaroknak nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a röviddel ezután Berlinben alapított kir. reáliskola, és az 1755-ben felállított gumpendorfi cs. kir. katonai mérnökiskola után 1763-ban Selmecbányán nyílik meg Európa legelső, 1770-ben akadémiai rangra emelt bányásziskolája.) PERRONET, aki 47 éven át, 1747-től 1794-ig állott az École des Ponts et Chaussées élén, egészen sajátságos kiképzési rendszert teremtett. Növendékeit a felvételkor, majd időrőlidőre megismételt írásbeli versenyvizsgák alapján három osztályba osztotta, és ezeken belül rangsorolta úgy, hogy a felsőbb osztályba jutás feltétele nem az életkor vagy a tanulmányi idő, hanem kizárólag az esetenkint elért vizsgaeredmény alapján kiérdemelt rangszám volt. Volt, aki — egészen kivételesen — egy év alatt megbirkózott a vizsgák sorozatával, de előfordult a 9, sőt 12 éves tanulmányi idő is, míg az átlagos kiképzési időtartam 6 év volt. Az iskola másik érdekessége: nem voltak tanárai. Ezt a szerepet az évfolyamok három rangelső növendéke (gradué) töltötte be, akik részben az igazgató kijelölte könyvekből, részben az iskolán kívül, egyes kiváló szakemberektől szerezték meg a kartársaiknak továbbadandó ismereteket. A tavasztól őszig terjedő időt a növendékek az egyes hivatalokban, gyakorlatban töltötték. (Az első gradué CHÉZY volt.)