Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)
98 MOSONYI EMI L ahol a számláló első tagja а К tökének n év alatt és p százalék szerint való annuitása. Végeredményben tehát (128) (ffllér/m 3) , ahol a az annuitás százalékos értéke. Az egyenletes leírási mód alkalmazása abban az esetben jogosult, ha a karbantartási költség számottevő mértékben növekszik, s így a leírás tényleges értékének csökkenését nagyjából kiegyenlíti. Befejezésül még térjünk ki egy olyan tározó abszolút gazdaságosságának vizsgálatára, amelyik valamely A és В érdekkör részére q r és q 2 közepes vízhozamot biztosít, s ezeknek bizonyos hányadai kétszeresen hasznosíthatók is lehetnek. Induljunk ki abból a feltevésből^ hogy az A érdekkör k x fillér/m 3, а В jelű pedig к % fillér /m 3 egységköltséget bír el. Gazdaságosan létesíthető tározóról akkor beszélhetünk, ha a (129) 31-5 . 10 6 . {к г + h g t) > K P + l + c 100 viszony fennáll. A kétszeres hasznosítás kedvező hatása а К nagyságában jelentkezik, mert ebben az esetben a q 1 + gvnél kisebb közepes vízhozamot kell a tározóból fogyasztani — legalább is időszakosan —, tehát a tározótérszükséglet és így a beruházási tőke is kisebb, mint amekkorát a külön-külön való, azaz független hasznosítás megkívánna. Tetszőleges n számú érdek gazdaságos kielégítésének feltétele hasonlóképen: (130) 31-5 . 10 6 .(k iq í + k 2q 2 + + k n q n) > K P C. IX. BEFEJEZÉS. Ez a tanulmány a tározó teljesítőképességének mértékéül a kielégíthető legnagyobb eredő vízfogyasztásnak a tározó vízkivételére vonatkoztatott közepes értékét veszi figyelembe, s a tározók hidrológiai jellemzésére a teljesítőképességnek és a hozzátartozó tározótérszükségletnek összefüggését használja fel. Az összefüggés — amint láttuk, — csak akkor ábrázolható egy görbével, ha a vízhozameloszlás és a fogyasztás jellege adott, míg e tényezők bármelyikének változásával már görbesereg jellemzi a hidrológiai törvényszerűséget. Értekezésem gerincét az S = Ф UH) téljesítőképességi görbék törvényszerűségeinek megvilágítása, illetve az egyes jellemző közepes fogyasztásokhoz tartozó tározótérszükségletek elméleti meghatározása alkotja. A vizsgált hegyvidéknek a domborzati és geológiai szempontból hasonló jellegű területein sikerült a tározás tekintetében bizonyos hidrológiai hasonlóságot felismerni, s ennek alapján a vízhozameloszlás szélsőségességét jellemző cp tényezőt és a többé-kevésbbé pontos meghatározására szolgáló eljárást megadni. Tagadhatatlan, hogy a vizsgálat folyamán a mérnöki gyakorlat számára alkalmas eredmények leszűrése érdekében igen leegyszerűsített feltevésekből kellett kiindulnom, s ennélfogva önként értetődik, hogy az említett tényezők és a tőlük függő tározótérszükséglet
