Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 97 ség is. Mégis foglalkoznunk kell e kérdéssel, mert a nagymértékű medertározódás következtében a tározóból lebocsátott vízmennyiségek eloszlása a vízkivétel helyéig olyan arányú változást szenvedhet, amilyen már a fogyasztás szempontjából meg nem engedhető. Ezt a jelenséget kétféleképen lehet leküzdeni: vagy kisegítő tározó közbeiktatásával, vagy úgy, hogy a fogyasztásra szánt v í zmennyiségnek a tározóból való lebocsát á s át megfelelően módosítjuk. A kisegítő tározó létesülhet vagy magában a folyómederben — duzzasztómű segítségével —, vagy a medren kívül, a természetes terepalakulat kihasználásával — esetleg mesterséges töltések között —, de minden esetben lehetőleg a vízkivétel szelvényéhez közel kell elhelyezkednie. Feladata a tározóból lebocsátott vízhozamnak a vízkivétel szelvényében jelentkező eloszlása és а fogyasztási szükséglet eloszlása között mutatkozó eltérések kiegyenlítése. A vízlebocsátás megkezdésének vagy a vízhozam növelésének időszakában, amikor a meder visszatartja a víz egy részét, a kisegítő tározónak kell a hiányt fedeznie. A lebocsátás megszüntetésekor vagy a vízhozam csökkenésekor viszont a kisegítő tározó visszatarthatja és a következő fogyasztási periódus számára tárolhatja a mederből felszabaduló tömegeket, minthogy a fogyasztás szükségletén felüli többletként jelentkeznek a vízkivétel szelvényében. Amíg tehát a mederben levezetett másodpercenkinti vízmennyiség a q

1 =• Ф (l) természetes vízhozamról 4- q, = Ф (l) + konst. értékre felemelkedik, az ezekhez a hozamokhoz tartozó vízfelületek által határolt térfogatot kitöltő vízmennyiségnek kell a mederben tározódnia. A feltételezhető lehetőségek közül ki kell választani a fent definiált térfogatok legnagyobbikát, s az lesz a kisegítő tározó szükséges befogadóképessége. Ha kisegítő tározó nélkül kívánjuk a szükségletet helyesen kiszolgálni, akkor a tározóból való vízlebocsátást, a vízkivételnél igényelt fogyasztás jellegéhez viszonyítva, módosítani kell. A vízlebocsátást a vízszükséglet jelentkezésének időpontja előtt kell megkezdeni, és emelkedő fogyasztás időszakaiban a tényleges szükségletnél nagyobbat, csökkenő irányzatnál kevesebbet kell a tározóból kivenni. Mindebből természetesen az következik, hogy a tározóból való vízkivétel legnagyobb értéke nagyobb, legkisebb értéke pedig kisebb a tényleges fogyasztás legnagyobb, illetve legkisebb mennyiségeinél. Másszóval ez úgy is fogalmazható, hogy a tározóból való fogyasztásnak szélsőségesebb elosztásúnak kell lennie, mint a hasznosítás, illetve a vízkivétel helyén mutatkozó fogyasztásnak. Ebből a tényből pedig — amint később látni fogjuk —, általában az következik, hogy a tározó befogadóképességét annál nagyobbra kell venni, minél távolabb van a hasznosítás helyétől. A 16. ábra mutat példát arra, hogy a medertározódás miatt miképen kell módosítani a tározóból való vízlebocsátást. A tározóból való vízlebocsátás mesterségesen keltett árhullámként fogható fel, amely t' idő alatt éri el a vízkivétel helyét. A hullám ellaposodik és a vízkivétel megszűnte után t" > t' idővel elfogy a mederben tározott vízmennyiség. Ha a párolgástól és elszivárgástól eltekintünk, akkor a görbék által határolt ellentétes jellegű területösszegeknek egyenlőeknek kell lenniök. 4 16. ábra. A tározóból való vízlebocsátás módosítása a tározó és a hasznosítás helye között létrejövő medertározódás miatt. Fig. 16. Modification of water outlet from the pond necessitated by storage between the reservoir and the site of utilization.