Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)
1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)
98 MOSONYI ICMIL Az, hogy a medertározódás kedvezőtlen hatásának kiküszöbölésére melyik módszert alkalmazzuk, a helyi lehetőségektől függ. Noha a kisegítő tározó alkalmazása rendszerint költségesebb megoldás, mégis inkább ez javasolható, mert számos egyéb előnyt is biztosít. A két tározó egyrészt nagyobb biztonságot jelent üzemzavarok tekintetében, másrészt pedig a fogyasztó közelében lévő kisegítő tározó a fogyasztás előre nem látható ingadozásaihoz vagy módosulásához késés nélkül képes alkalmazkodni. Ezenkívül a fogyasztás esetleges sűrűn előforduló kisebb mértékű ingadozásait — még ha előreláthatok is —, egyedül a nagy tározóból való vízleboesátás szabályozásával már csak azért sem lehet követni, mert a kisebb és sűrű vízhullámok a medertározódás következtében a vízkivételig teljesen ellaposodnak és egybefolynak. A kisegítő tározó tehát a finom szabályozó szerepét is betölti a tározó és a tőle távoleső fogyasztás között. f) A fogyasztások csoportosítása a méretezés szempontjából. A többféle vízhasznosítás érdekében tervezett tározó hidrológiai méretezése szempontjából mértékadó fogyasztási görbe meghatározása céljából előbb meg kell vizsgálni a helyszínrajzi viszonyok figyelembevételével, hogy melyek azok a vízhasznosítások, amelyek részben vagy egészben ugyanazt a víztömeget képesek felhasználni. Ezeket kétszeresen, vagy többszörösen hasznosított vízmennyiségeknek nevezzük. A víz többszörös kihasználására példa а, 17. ábrán feltüntetett helyzet. A tározó vize először a vízerőművet táplálja, majd ugyanez a víztömeg — mint ú. n. fáradt viz — visszakerül az anyamederbe és tutajozhatóvá, illetve hajózhatóvá teszi az öntözőrendszer vízkivételi művéig. Innen részben az öntözendő területre jut, részben pedig mint üzemvíz, illetve hajózóvíz a vízlépcső erőmüvén, illetve hajózsilipjén keresztül a mederben folyik tovább. Az öntözött térülőt lecsapolt vize és a mederben maradt víz egy része a parti város és ipartelepek szükségleteit látja el. Amint látjuk, e példában négyszeresen hasznosított víztömegek is szerepelnek. A különböző érdekek vízszükségleteit jellemző fogyasztási görbéket olyan módon kell szuperponálni, hogy az egyszer hasznosítható egyidejű vízfogyasztásokat össze kell adni, míg a kétszer vagy többször hasznosítható vízmennyiségeket csak egyszer kell fogyasztásként számbavenni, figyelemmel azonban arra, hogy a megelőző fogyasztás — ez főképen az öntözésre vonatkozik —, mekkora veszteséggel adja tovább fáradt vizét. Kitűzött feladatunk megoldására a tározó vízkivitelére vonatkozó fogyasztást kell megállapítanunk, aminek lépései az előbbiek szerint: 1. a kielégíteni szándékozott fogyasztópiacok vízszükségleteinek megállapítása, vízkivételük szelvényére vonatkoztatva. A vízszükségletet közepes erősségével és jelleggörbéjével adjuk meg. 2. A tározó és a hasznosítás vízkivétele között keletkező veszteségek meghatározása, és ennek megfelelően a vízszükséglet erősségének, intenzitásának megnövelése. Többszörös hasznosítás esetében a közbenső fogyasztó belső vízvesztesége alapján, el kell végezni a fáradt vízhozamok számítását is. 3. А я egyszeresen és többszörösen hasznosítható vízmennyiségek különválasztása az egyidejű vízszükségletekből, és a fogyasztások szuperponálása. Fogyasztásnak a továbbiakban a tározó vízkivételére vonatkozó eredő-fogyasztást fogjuk nevezni. A tározó hidrológiai méretezése szempontjából nyilvánvalóan teljesen közömbös, hogy ez az eredő milyen célt szolgáló és milyen méretű összetevőkből származik, s mekkora veszteségek adódnak a tározás és hasznosítás között. A tározótérszükségletet csak az eredő-fogyasztás erőssége és jellege befolyásolja. Ezért kitűzött feladatunk szempontjából a fogyasztásokat olyan módon célszerű csoportosítani, hogy ezáltal a méretezés áttekinthetősége és módszertani felépítése lehetővé váljék. E szerint a fogyasztásokat két főcsoportba soroljuk:
