Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

96 MOSONYI ICMIL kifejezésre jutunk; ez pedig az b В 9 У — н helyre vonatkoztatva az alábbi végleges alakban írható: 7 h (2 H -f h) <19

) q

s=k Az egyenletben szereplő к, k, II és В mennyiségeket a vízfolyás mentén egyfelől a talaj- és talaj vízviszonyoknak, másfelől az összetartozó vízállások hosszszelvényének megfelelően kell behelyettesítenünk. A tározó és a vízkivétel közötti L hosszat (km) akkora Ljn szakaszokra célszerű felosztani, amelyeken belül középértékekkel számolhatunk. Ebben az esetben a q

1 = Ф (l) természetes vízhozam teljes szivárgási veszteségét az alábbi összeg közelíti meg: / 3/ X 9 1000 L l hi (2 Я< + A

í> <20) ?si (m

3/sec) = 2 x Ц — . n ~ 2 Iii A fenti képletbe az L hosszúság km-ben, a h, II és В méretek m-ben, а к áteresztőképességi tényező pedig m/sec-ban helyettesítendő be. A q

1 + с/2 = Ф (l) + konst. megnövekedett vízhozamból q

s

2 mennyiség szivárog el másodpercenként, amely a (20)-hoz hasonlóan fejezhető ki. A tározóból lebocsátott vízmennyiség százalékos vesztesége tehát az első megközelítésben: s ion ?

s

2 Q

S1 <21) <> = 100 , míg a szabatos meghatározásra vonatkozóan a párolgási veszteséggel kapcsolatban fentebb elmondottak irányadók. . Az áteresztőképességi együttható értéke a gyakorlatban előforduló és figyelembeveendő -esetekben О'О.Ч és O'OOOl m/sec értékek között változik; megközelítő meghatározására igen -alkalmas a JÁKY-féle képlet:

2

2 к cm/sec 100 Z>* , ahol D

m a mértékadó szemnagyság em-ben. (Közvetlenül m/sec dimenzióban tehát а, к ~ l)~

m •összefüggésből vehető.) A szivárgási görbe R hatótávolságát, továbbá a vízzáró réteg és a talaj vízszín elhelyezkedését próbafúrásokkal, az áteresztőképességi tényező szabatos értékét pedig próbaszivattyúrzással. vagy kiemelt talajminta laboratóriumi vizsgálatával lehet megállapítani. 3. A veszteségek harmadik okául említett medertározódás csak látszólag okoz veszteséget, mert a tározóból lebocsátott vízmennyiségnek lényegében csupán az időbeli megoszlását változtatja meg. A tározóból elindított víztömeget a befogadó vízfolyás csak vízszínemelkedéssel képes levezetni, azaz a mennyiség egy része a meder feltöltésére használódik fel mindaddig, amíg a tározó és a vízkivételi szelvény közötti folyószakasz vízszíne el nem éri a megnövekedett vízhozam levezetéséhez szükséges magasságot. Ez azonban azért nem veszteség, mert a meder ezt a vizet visszaadja akkor, amikor a fogyasztás szükségletének csökkenésével a vízlebocsátást redukáljuk. Ez esetben ugyanis a vízszín apadása következtében felszabadul, és a vízkivételi szelvényhez lefolyik a mederben tározott vízmennyi2

2 Dr. JÁKY JÓZSEF és HORVÁTH ISTVÁN : Elméleti és gyakorlati talajmechanika.