Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

78 MOSONYI ICMIL kiegyenlítődik. Ha pedig az elnyelt csapadék viszonylag még nagyobb, s a vízhozameloszlás még egyenletesebb, akkor áteresztő jellegű vízgyűjtőről beszélhetünk. Noha a fenti megkülönböztetés műszaki szempontból még meglehetősen bizonytalannak mondható, mert hiszen semmiféle támpontot sem ad az áteresztőképesség tényleges értékére, illetőleg a kőzetben elnyelt csapadék mennyiségére vonatkozóan, mégsem volna megokolt, hogy a kőzetek áteresztőképességéziek vagy tározóképességének fizikai jellemzői alapján (pl. X l/sec. m

2 vagy y l/m

3) definiáljuk meg a fentemlített három csoportot, mert bennünket — kitűzött célunk szempontjából — végeredményben az áteresztő-, illetve tározóképességnek csupán a vízjárás különböző mértékű kiegyenlítettségében mutatkozó hatása érdekel. Ezért a definíciót e helyen mellőzve, csupán azt említjük meg, hogy a vízjárás — az időbeli vízhozameloszlás — jellege, azaz viszonylagosan szélsőséges vagy kiegyenlített volta, jellemezhető egy cp tényezővel; ennek a vizsgált hegyvidék különböző áteresztőképességű vízgyűjtőire érvényes értékeit a későbbiekben ismertetem. Tekintsük meg, hogy a vizsgált hegyvidékek egyes területei milyen módon vonhatók be a fenti csoportosításba. BOGDANFY ÖDÖN a Kárpátmedence kőzeteit vízáteresztőképesség szerint vízálló, félig vízálló és vízáteresztő kőzetekre, illetőleg talajnemekre osztja. E felosztás szerint készített térképe — Magyarország átnézetes hidrológiai térképe — eléggé megfelel a vízjárás szempontjából felállítható területi csoportosításnak, г attól csak kisebb részletekben különbözik. BENEDEK PÁL már rámutat arra a minőségi különbségre, amely a kárpátaljai félig átbocsátó és az erdélyi vízzáró talajú vízgyűjtők évi vízhozameloszlásában és tározótérszükségletében mutatkozik. Ennek a kérdésnek mennyiségi tárgyalása éppen egyike a jelen tanulmány kitűzött feladatainak. A különböző áteresztőképesség nyilvánvaló következménye az, hogy a vízzáró felépítésű vízgyűjtőterület fajlagos kisvízhozamainak — a legkisebb vízhozamnak a területegységre eső hányada, amelyet l/sec. km°--ben szokás kifejezni — lényegesen kisebbeknek kell lenniők, mint a félig áteresztő, vagy különösképen az áteresztő vízgyűjtők eseteiben. Néhány hegyvidéki vízfolyásnak fajlagos kisvízhozamát és a vízgyűjtő áteresztőképességének jellegét az I. táblázat tartalmazza. A táblázat adatainak helyes értelmezése végett azonban nem szabad szemelő! tévesztenünk azt, hogy a fajlagos kisvízhozam nemcsak a vízgyűjtő áteresztőképességének jellegétől, hanem a csapadék abszolút mennyiségétől — évi összegétől — is függ. A vízgyűjtők áteresztőképességére a fajlagos kisvlzhozamokból, vagy viszont, következtetni csak akkor lehet, ha az összehasonlított vízgyűjtők nagyjából ugyanabba a csapadékövezetbe esnek. A különböző jellegű kárpátaljai és erdélyi vízgyűjtőket általában az alábbi kőzetcsoportosítás jellemzi : 1. A vízzáró jellegű vízgyűjtőket legtöbbnyire eruptív kőzetek, tufák és kristályos palák, agyag ós agyagpalák építik fel. 2. A félig áteresztő vízgyűjtőre általában a palás betelepedésektől átszőtt, erősen rétegezett és a hegyképző erőktől meggyűrt kárpáti homokkő, továbbá a tömöttebb mészkövek ós dolomitok jellemzők. 3. A vízáteresztő jellegű vízgyűjtők csakis kisebb kiterjedésben fordulnak elő, mégpedig rendszerint a mészkőből felépített hegységekben. Ismételten hangsúlyoznunk kell azonban azt, hogy a vízgyűjtőt felépítő kőzet önmagában még nem határozza meg a vízgyűjtő áteresztőképességének mértékét. Ezért tehát jelöljük meg földrajzi fekvés szerint nagyjából azokat a területeket, amelyek a vízhozameloszlás tekintetében és a mérnöki gyakorlat követelményeinek megfelelően ténylegesen megegyező áteresztőképességűeknek tekinthetők. 1. Vízzáró jellegű nagy általánosságban Erdély e helyen vizsgált területének legnagyobb része. A Maros, a fíörgény és a Küküllő, a Fehér-, a Fekete- és а Sebes-Körös nagyobb kiterjedésű vízgyűjtői átlagosan vízzáróknak vehetők, minthogy e vidékeken csak egészen