Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 77 sétől függ, azaz a geológiai és domborzati vízgyűjtők már említett különbözőségében nyilvánul meg, míg a vízhozameloszlást a vízgyűjtőterületek áteresztőképessége befolyásolja. Az áteresztőképesség elsősorban a hegységet alkotó kőzetek áteresztőképességétől függ, ez pedig ugyancsak számos tényezőnek, a kőzetfajtának, a rétegek vastagságának, dőlésének, gyűröttségének, repedezettségének, a kőzethatárok viszonylagos elhelyezkedésének és számos egyéb körülménynek igen bonyolult függvénye. De szigorúan véve, az áteresztőképesség mértékét nemcsak a hegyszerkezeti és kőzettani viszonyok határozzák meg, hanem befolyásolja a vízgyűjtő domborzati felépítése, a növénytakaró jellege és sűrűsége, továbbá a hőmérsékleti viszonyok is. Ugyanolyan áteresztőképességű kőzet esetében a meredekebb lejtőjű, vagy a gyérebb növényzeti! hegyoldal kevesebb vizet nyel el, mint a laposabb, vagy a sűrűbb növényzetű. A lej tő viszonyok és a növénytakaró most említett hatása nem tévesztendő össze ugyanezeknek a körülményeknek a lefolyási tényezőre gyakorolt befolyásával — amit például a III. l/a fejezetben említett Lauterburg—Kenessey-féle táblázat is figyelembe vesz —, minthogy a lefolyási tényező értéke a domborzattól és a növényborítástól azért is függ, mert ezeknek különböző voltából igen eltérő mértékű párolgás — azaz vízveszteség — és felszíni késleltetés származik. Márpedig a vízhozameloszlásnak a tározás tekintetében figyelembeveendő, tehát hosszabb időszakban való kialakulására nem a párolgás és a felszíni lefolyás késleltetése mértékadó, hanem a kőzet által elnyelt, tehát kivételes esetektől eltekintve el nem veszett — források alakjában ismét felszínre kerülő — vízmennyisége döntő. 15 helyen a lejtőviszonyoknak és a növénytakarónak csupán erre a jelenségre gyakorolt hatására gondolunk. Erős és tartós hideg időjárás okozta felszíni jégkéreg következtében ugyancsak csökkenhet, sőt teljesen meg is szűnhet a különben áteresztő kőzet víznyelőképessége. Tagadhatatlan, hogy a felsorolt fontosabb, és a még fel nem sorolt egyéb tényezőknek az áteresztőképességgel való összefüggését külön-külön nem lehet kielégítően megállapítani, de még ha lehetséges is volna, akkor sem származnék belőle különösebb gyakorlati haszon, mert úgy sem tudjuk szétválasztani e tényezők súlyát, azaz megadni, hogy külön-külön milyen mértékben járulnak a vízáteresztőképesség tényleges értékének kialakulásához. Ezenkívül a viszonyok helyről-helyre változnak, sőt a hőmérsékleti viszonyoktól függően a vízáteresztőképesség még az időben sem állandó. Éppen ezért nem is szükséges a kitűzött feladat műszaki megoldása érdekében a fent felsorolt geológiai, domborzati és meteorológiai tényezőkkel külön-külön foglalkozni, hanem e helyett egy elvont helyettesítéssel lehet élni. Az áteresztőképesség tekintetében hasonló kőzetekből felépített egységes jellegű hegyvidéken, — amelynek természetszerűen az éghajlata is ilyen — a geológiai, domborzati és meteorológiai tényezők hatását összefoglalhatjuk, és a tényleges viszonyokat egy olyan képzelt kőzetfajtával jellemezhetjük, amelynek áteresztőképessége megfelel az összes tényezők együttes hatása folytán térben és időben mutatkozó középértéknek. A fentemlített absztrakció alkalmazása révén az áteresztőképesség tekintetében háromféle vízgyűjtőterületet különböztethetünk meg, amelyek természetesen éles határokkal nem választhatók szét, sőt nagyobb kiterjedésű, vagyis vegyesen felépített vízgyűjtők esetében közöttük folytonos átmenet tapasztalható: a) vízzáró; b) félig áteresztő és c) áteresztő kőzetekből felépített vízgyűjtő. \ A vízzáró jellegű vízgyűjtőterületet az jellemzi, hogy a kőzet a csapadéknak csak jelentéktelen hányadát nyeli el, s ennek következtében a vízjárás igen szélsőséges. Minthogy a kőzetben tározott víz kevés, a tartósan csapadékmentes vagy hideg időszakokban a vízhozam igen kis értélvre csökken le. A félig áteresztő vízgyűjtőn a lehullott csapadék és az olvadó hólé jelentékeny részét elnyeli a kőzet, s ez a vízmennyiség a tartós szárazságok vagy nagy hidegek idejében is bővizű állandó források alakjában kerül ismét a felszínre, tehát a vízjárás a csapadékjárás szélsőséges ingadozásait nem követi, hanem bizonyos mértékben