Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 69 Az áteresztőképesség mértékétől főképen az egymásután kövei kező évek lefolyási tényezőinek ingadozása függ, mégpedig áteresztőbb vízgyűjtő esetében a száraz és nedves esztendők lefolyási tényezői kevésbbé térnek el egymástól, mint vízzáró kőzetek esetében. A lefolyási tényező értéke igen nedves esztendőben elérheti a 0-80—0-85 értéket is. A Tarac-folyó félig vízzárónak lek int he lő dombói szelvényéhez tartozó vízgyűjtőterületére például az 1940-es nedves esztendőben ce = 0-80.

9 A csapadékészlelések felhasználásával kapcsolatban még egy igen fontos körülményre kell felhívnom a figyelmet. A vizsgált hegyvidéken igen kevés a magas fekvésű állomás, s ennek következtében valamely vízgyűjtő átlagos csapadékmennyisége tekintetében rendszerint a terület átlagos magasságánál jóval alacsonyabban, sőt főképen védett, csapadékárnyékban levő völgyekben elhelyezett állomások észlelési adataira vagyunk utalva. Márpedig ha ezeket az észleléseket korrekció nélkül használnék fel, legtöbbnyire egyirányú durva hibát követnénk el, mert a csapadék mennyisége — a csapadékmagasság — általában és bizonyos magassági határig a tengerszínt feletti magassággal együtt növekszik. HAJÓSY szerint a Kárpátmedence területén az évi csapadék normális mennyisége és a tengerszínt feletti magasság közötti összefüggés a következő képletből számítható:

1

5 amelyben h a csapadékmagasság mm-ben kifejezett évi értéke. M pedig a tengerszint feletti magasság méterben. A képlet értelmében a csapadékmagasság normális növekedése 100 m-enkint 48 mm. A fenti összefüggés alkalmazásával azonban igen óvatosan kell eljárni, mert a hegységeken a normális értéknél nagyobb, a medencékben pedig annál kisebb csapadékmennyiségeket észlelünk, azaz a hegységek általában pozitív, a medencék pedig negatív anomáliát mutatnak. De az anomália érte'me és nagysága függ a hegyoldal égtáj szerinti fekvésétől, továbbá egyéb körülményektől is. Ha tehát jobban meg akarjuk közelíteni a valóságos helyzetet, akkor a képlet alkalmazásával egyidejűleg célszerű figyelemmel kísérni az anomáliák alakulását, ami az egyenlő anomáliájú pontokat összekötő vonalak — izanomáliák — révén világosan áttekinthető. Magyarországnak az 1901—1915 időszak adataiból szerkesztett csapadék-izanomália térképét HAJÓSY idézett tanulmánya tartalmazza. A vízgyűjtőre hullott évi csapadék helyes mennyiségének meghatározása céljából azt a módszert is követhetjük, hogy az egyes mélyfekvésű állomásokat övező magasabb területrészekre mértékadó mrgassági korrekciót a vizsgált területre a 3. ábrán bemutatott, a magassági viszoryok figyelembevételével szerkesztett csapadéktérképről leolvasható csapadéknövekedés arányában vesszük figyelembe. Ha tehát az állomást övező vízgyűjtőterületrész átlagos évi csapadtkmagassága a csapadéktérkép szerint h'

a, az állomás pedig a h'á izohiétán fekszik, akkor a javított csapadékmagasság (8) h = (M - 126) + 603 , 100 (9) T , л , — h

a h

a h — h 1 -) = h — К К ahol h a szóbanforgó állomás évi csapadékmagassága a vizsgált esztendőben. a Lásd az ÖNTÖZÉSÜGYI HIVATAL 1940. évi jelentésének 41. oldalán közölt 12. ábrát1

0 Dr. HAJÓSY FERENC: Csapadékmennyiség és tengerszint feletti magasság. Az időjárás'1935. évi július —augusztus havi szám.