Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁKOZÓ MEDENCÉK csökken. Kis területen és rövid időszakon belül a meteorológiai, geológiai, domborzati és egyéb tényezők olyan különbözőségeinek hatása is érvényesül, illetőleg válik a meteorológiai és vízrajzi viszonyok kialakulása tekintetében döntővé, amelyek különben a nagy területeket és hosszú időszakokat átfogó átlagok értékeit már alig befolyásolják. Ilyenek: a csapadékhullás és a hőmérsékleti viszonyok időben és területi eloszlásban mutatkozó ingadozásai, a, szél erősségének és irányának változásai, a gaológiai felépítettség kisebb eltérései (a rétegek dőlésének, repedezettségének, tömöttségének, stb. kisebb helyi változásai), a terep esésében, a növényzet minőségében és sűrűségében, a mezőgazdaságilag művelt területrészek viszonvlagos kiterjedésében és még számos egyéb tényezőben adódó helyi jelentőségű különbségek. A hasonlóság mértékével és a felismerhető törvényszerűségekkel a méretezési eljárás tárgyalása folyamán foglalkozunk, és e fejezetben a vizsgált hegyvidékek csapadék- és vízjárásának csak néhány általánosan jellemző tulajdonságát soroljuk fel. A tervezett tározó nagyságától, illetőleg a tarozás teljesítőképességétől függően különböző hosszúságú és jellegű időkben kell felderíteni a vízjárást, azaz a vízhozamok idősorát. Ilyen értelemben szó lesz a vizsgálat időtartamáról és időszakáról. Időtartamon pusztán az idő hosszát, időszakon viszont valamilyen meghatározott kezdő és végső időponttal határolt időtartamot értünk. Az időszakot határoló kezdőés végpillanatok lehetnek akár dátumszerűen, akár időjárási jellegzetességek alapján megadottak (pl. hóolvadást6l-hóolvadásig). Mind a lefolyó vízmennyiségnek csapadékadatokból való meghatározása, mind a később részletezett hasonlósági összefüggések alkalmazása érdekében elsősorban a vízgyűjtőterület kiter jedését kell megállapítani. A rétegvonalas térképekről azonban csak a domborzati vízgyűjtő nagysága határozható meg, jóllehet hidrológiai szempontból főképen a geológiai vízgyűjtő a mértékadó. A vízgyűjtőterületek domborzati és geológiai határai között lehetséges különbséget a 2. ábrán feltüntetett metszet szemlélteti. A geológiai vízgyűjtő határának megbízható felderítése alapos vizsgálatot tesz szükségessé, mégpedig a hegyszerkezet felépítésének, azaz a kőzetrétegek dőlésének, a vízzáró és vízáteresztő alapkőzetek viszonylagos településének, és a vízzáró fedőrétegek kiterjedésének feltárását. Az előbbiekben azt a megjegyzést tettük, hogy a lefolyás tekintetében „főképen" a geológiai vízgyűjtő a mértékadó, tehát ebből az következik, hogy nem mindenkor. Fagyott talajfelszín esetében ugyanis, akár az olvadó hólé, akár a koratavaszi vagy késő őszi eső lefolyása szempontjából már csupán a domborzat, érvényesül; közepes áteresztőképesség és meredek lejtő esetében pedig mindenkor vitás lehet, hogy a megelőző csapadéktól átitatott kőzet mennyi vizet fogad be az újabb esőzésből, illetőleg annak mekkora hányada folyik le a felszín esésének megfelelően. Mivel egyrészt a geológiai vízgyűjtők kiterjedésérek megbízható meghatározására kielégítő átfogó kutatásaink és adataink még nincsenek, másrészt a geológiai vízgyűjtő mértékadó volta — legalábbis időszakosan — kétségbevonható, a számítások alapjául célszerű általában a domborzati vízgyűjtőterületet elfogadni. Csak olyan egyes esetekben megokolt a méretezést a geológiai vízgyűjtő figyelembevételével elvégezni, amelyekben részletes geológiai feltárások eredményei és a vitás állapotokat tisztázó hőmérsékleti észle2. ábra. A domborzati és geológiai vízválasztó. Fig. 2. Topographical and geological watershed.