Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)
1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)
60 MOSONYI ICMIL lések állanak a tervező rendelkezésére. A domborzati vízgyűjtő alapján végzett számítások a kétféle vízgyűjtő közötti eltérést a lefolyási tényező értékében, illetőleg változásában veszik figyelembe. A Kárpátmedence éghajlatának bizonyosfokú kontinentalitása következtében a csapadékjárás és így e terület folyóinak vízjárása is meglehetősen szélsőséges. A Kárpátok medencéjében a téli kisvizeket az erős és tartós hideghullámok, a nyári és koraőszi kisvizeket pedig a hosszantartó száraz időszakok okozzák. A tavaszi rendkívüli árhullámokat általában a március végén vagy április elején hirtelen bekövetkező felmelegedéskor olvadó hólé és a tavaszi eső egyesülése okozza, míg a késő őszi árvizeket a tartós esőzés révén telített talajra hulló íendkívüli intenzitású záporok hozzák létre. A vízhozam ingadozása szorosan összefügg a vízgyűjtőterület nagyságával, mégpedig annak csökkenésével növekszik a vízjárás szélsőségessége. A kőzetek áteresztőképessége és a növényzet pedig a természetes tározás, illetőleg késleltetés révén kiegyenlítő hatással vannak a vízjárásra. Amint a későbbiekben látni fogjuk, vannak a v í z h о z a mnak bizonyos jellegzetes értékei, amelyek a hidrológiai méretezés tekintetében kiindulópontként szolgálnak; ezek az alábbiak: 1. Az előforduló legkisebb vízhozam jele: q Q. 2. A vízben legszegényebb esztendő, vagy 12 hónapos időszak középvízhozama: a legkisebb évi középvízhozam; jele: q k. 3. Többéves időszak középvízhozama és határértéke: átlagos évi középvízhozam ; jele Qk4. A legnedvesebb esztendő középvízhozama, a legnagyobb évi középvízhozam. 5. Az előfordult legnagyobb vízhozam; jele: Q ma x. Az árvíz visszatartás és az árapasztó méretezése szempontjából szokásos még a számított legnagyobb vízhozam megkülönböztetése is, amelyen a mellékvizek árhullámainak feltételezhető legkedvezőtlenebb halmozódásából származó árvízhozam értendő. Az árvédelem érdekében történő tározás esetét leszámítva, a hidrológiai méretezés szempontjából általában csak a q 0, q k és Q k értékek ismerete fontos. Az I. táblázat néhány hegyvidéki vízfolyásnak meghatározott szelvényére vonatkozó, jellemző vízhozammértékek összeállítását tartalmazza. Jellemzőnek vehetők még a vízgyűjtő meteorológiai és hidrológiai viszonyai tekintetében az fajlagos vízhozamok, amelyeket a táblázat szintén feltüntet. Ugyanabban az éghajlati övezetben fekvő vízgyűjtők összehasonlítására, alkalmasak még a is, amelyek közül az első a vízgyűjtőterület áteresztőképességétől és egyéb tényezőitől függően elég tág határok között változhatik, míg a viszonyszám már jóval kevésbbé ingadozik. Megjegyzem még, hogy a legkisebb vízhozamok meghatározása tekintetébon a gyakori és ellentétes irányú meder változások általában sok bizonytalanságot okoznak. A ^szóban forgó táblázatra és a benne közölt adatok felhasználására a későbbiekben még visszatérünk. 1000 g o lOOOjft F ' F l/sec. km 2 viszonyszámok Qk
