Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 47 A duzzasztást szint magasságától függően megkülönböztethető még a tarozásnak — mégpedig csak a hegyvidéki változatnál — két, a műszaki kialakítás szempontjából lényegesen eltérő esete, a szerint, hogy a duzzasztás, illetőleg tározás legmagasabb szintje felülemelkedik-e az árvízborította medren, illetve völgyfenéken, vagy alatta marad. Az utóbbi esetben, amikor csak mederbeni duzzasztásról és tározásról van szó, az elzáróművet d и zza s z t ó g á Inak nevezzük, az első esetben pedig völgyzárógá tnak. Tagadhatatlan, hogy elméletileg a kettő között éles határt vonni nem lehet és nem is megokolt, mcgis a gyakorlatban jól különválasztható e kétféle tározási, illetve duzzasztást mód. Ez annál könnyebb, mivel éppen a szabatosan kovésbbé definiálható határ környezetében való duzzasztással legritkábban létesül a tározó, s így a gyakorlat adta esetek rendszerint élesen megkülönböztethetők. A tározási szintnek az említett határ közelében való növelésével ugyanis, amikor a tározott vízréteg még csak kis magasságban ónti el a völgyet, a költségek már rendkívüli mértékben megemelkednek (kisajátítás, áttelepítés, erdőirtás, esetleges út- és vasútátholyezés, a duzzasztóműnek a teljes völgyszélesség elzárásával kapcsolatban rohamosan megnövekedett költsége, stb.), a nélkül azonban, hogy a tározott vízmennyiség számottevően szaporodnék. Ez tehát azt jelenti, hogy mederből kilépő duzzasztást csak akkor érdemes — gazdaságossági okok miatt — létrehozni, ha a tározott vízmennyiség tetemesen megnövelhető, amit csak nagymértékű duzzasztással és így magas elzáróművel (völgyzárógáttal) lehet elérni. Mivel hegyvidéken a mederben lényegesen kisebb vízmennyiségek kevésbbé gazdaságosan tárolhatók, mint a kedvező adottságú völgyekben épült völgyzárógátak segítségével, ott, ahol a vízhasznosítási érdekek nagyobb vízmennyiségeket igényelnek, feltétlenül előnyben részesülnek a völgyzáró gáttal létesített tározómedencék. A síkvidéki és hegyvidéki tározó módok összehasonlítása is — ha megtehető — számos esetben műszaki és gazdaságossági szempontokból egyaránt a hegyvidéki tározás előnyeit bizonyítja.

4 E tanulmány tulajdonképeni célja csak a Kárpátmedencében, mégpedig annak keleti felében megvalósítható hegyvidéki tározás kérdéseinek vizsgálata, de e tekintetben is csak a számottevő vízmennyiségek tározására alkalmas, völgyzárógáttal létesített medencéké. Ezért a további tárgyalásban a ,,hegyvidéki tározás" megjelölést erre a fogalomra korlátozhatjuk. A tározás másik módját pedig majd minden esetben a ,,medertározás" kifejezéssel különböztetjük meg. 2. A tározó elemei. A tározás szolgálatában álló műtárgyak és természetes képződmények összességét egybefoglalva a „t á г о z ó'' fogalmával jelölhetjük meg. A szűkebb értelemben vett tározó két elemre bontható, a v ö I g y e 1 z á r á s r a és a medencére. A völgyelzárás tágabb fogalom mint a völgyzárógát, mert hiszen a tározott víz felfogására, és a vele való helyes gazdálkodás érdekében nemcsak a völgyet elzáró gát, hanem más egyéb, a vízlebocsátást szabályozó létesítmények is szükségesek, amelyek nem mindenkor vannak egybeépítve a gáttal. Ilyenek az árapasztó, az üzemvízlebocsátó és sza4 A síkföldi és hegyvidéki öntöző víztározás tiszavölgyi lehetőségeinek megállapítása és összehasonlítása alapjául szolgálhatnak az alábbi művek, illetve tanulmányok: RUTTKAY UDÓ: A magyar Alföld öntözése. Budapest, 1932. - TRÜMMER ÁRPÁD: Az Alföld öntözésére vonatkozó eddigi tervezések. - NÉMETH ENDRE : Az öntözés előfeltételei és lehetőségei. — TRÜMMER ÁRPÁD : A tiszántúli nagy öntözőcsatorna terveinek ismertetése. (A három utóbbi tanulmány a Földművelésügyi Minisztérium kiadásában és Trümmer Árpád szerkesztésében megjelent „A Tiszántúl öntözése" c. munkában található.) — MOSONYI EMIL : A hegyvidéki víztározás jelentősége a Tiszavölgy öntözéses gazdálkodásában. Megjegyzem, hogy ezek a tanulmányok majdnem mind kizárólag az öntözés szempontjából tárgyalják a tározást és így természetesen a felvetett kérdés általános vizsgálatára nem alkalmasak.