Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 45 megállapítások sorozatának legyen tekinthető, hanem a tervezői gyakorlat számára segédeszközül is szolgálhasson. Kitűzött célomat akkor érem el, ha sikerül e tanulmánnyal a hegyvidéki tározás hidrológiájának tisztázásához valamivel is hozzájárulnom, és egy keveset pótolnom abból a hiányból, amelynek megszüntetése a Kárpátmedence vízgazdálkodását előkészítő mérnöki kar feladatainak egyik legfontosabbika. A hegyvidéki tározás új lehetőségeket tár fel a vízgazdálkodás, s ezen keresztül az egész közgazdasági és kulturális fejlődés számára. A víztározás közvetlen jövedelmezősége nemcsak a vízerőhasznosítás, öntözés, hajózás stb. számszerűen kifejezhető hasznaiban, továbbá az árvédelem költségeinek csökkenésében, hanem pontosan ki nem fejezhető, legfeljebb megbecsülhető értékemelkedésekben is pozitív értelemben mutatkozik meg. így például az öntözés közvetlen és számszerűen kimutatható jövedelme a várható terméshozam növekedése alapján fejezhető ki, de az öntözésnek lesznek még egyéb, ugyancsak közvetlen hasznai is, mégpedig új, értékesebb növényfajtáknak a meghonosítása és termesztése, továbbá a mezőgazdaságilag eddig egyáltalában nem, vagy kevésbbé kihasznált területeknek a termelésbe való bevonása révén. Az utóbbiakból várható jövedelemtöbbletek nehezen számíthatók, legfeljebb becsülhetők. Ugyanígy a tározással kapcsolatos vízerő mű hasznosítható energiája pontos jövedelmezőségi számítás alapja lehet, de ehhez járul még az a pontosan nem számítható, de jelentős értéknövekedés is, amely a tárolómedence alatti szakasz, továbbá a befogadó vízfolyás rejtett energiájában keletkezik a tározás kiegyenlítő illetőleg kisvízhozamnövelő hatása következtében. De mindezeken kívül vannak még a tározással kapcsolatos vízgazdálkodásnak olyan közvetett, szociális és kulturális következményei, amelyek távolabbi hatásukban talán jóval felül is múlják a közvetlen jövedelmeket. A vízgazdálkodásnak a hegyvidéki tározás révén elérhető nagyobb fejlettsége ugyanis széles néprétegek számára magasabb életszínvonalat biztosít, amit nyomon követ az érintett vidék lakosságának kulturális haladása is. De éppúgy részben a tározás javára írható azoknak az elemi csapásoknak az elmaradása, vagy csökkenése is, amelyek mindig hosszabb időre visszavetik valamely vidék általános gazdasági fejlődését. Itt nemcsak az árvízkatasztrófákra gondolok, hanem az aszályos esztendők termés-kiesésből származó káraira is, amelyek néha igen tág viszonylatban éreztetik hatásukat. Végül talán nem elhanyagolható jelentőségűek azok az eredmények sem, amelyeket a nagyméretű hegyvidéki tározómedencék igen nagy tőkebefektetést igénylő építkezései munkaalkalmak teremtésében, különböző iparágak fejlesztésében (cement-, vas-, faipar, kőbányák stb.), s általában a gazdasági élet vérkeringésében jelentenek. A fentiekből következik természetesen az is, hogy a hegyvidéki tározás nagyjelentőségű munkálatainak korszerű megoldására nélkülözhetetlen vízrajzi mérésékel, hidrológiai vizsgálatokat és tanulmányokat — amelyeknek keretébe illeszkednék be a jelen értekezés néhány fejezete is — igen pontosan, lelkiismeretesen és idejekorán kell elvégezni ahhoz, hogy az eredmények a mérnöki gyakorlat számára valóban hasznos segítséget nyújthassanak. II. A HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÁS ALAPFOGA LM AI 1. A hegyvidéki víztározás fogalma és célja. A víztározás célja — de minden egyéb tarozásé is — a termelés és a fogyasztási igények ingadozásai között mutatkozó különbségek kiegyenlítése, vagy legalább csökkentése, illetőleg szabatosabban: a termelés rendszerint természeti adottságainak — eloszlásának — a fogyasztás szükségleteihez való alakítása. Minél szélsőségesebb valamely vízfolyás víz-