Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

44 MOSONYI ICMIL Az első világháború kitörése azonban megállította a Kárpátmedencében a vízierők feltárása és az összefüggő vízgazdálkodási kérdések kutatása terén megindult rendszeres és úttörő munkát. A tározási lehetőségeknek a kutatása és a hegyvidéki tározásnak az alföldi vízhasznosítások kifejlesztése érdekében való tanulmányozása terén 1914 előtt jóval kevesebb történt, mint a vízierők feltárása tekintetében. VICZIÁN EDE, művének 1913. évi második, átdolgozott kiadásában a tározásról csak rövid és általános tárgyalás keretében emlékezik meg; s ebben is inkább csak felhívja a figyelmet a hegyvidéki tározás kiépítésére, illetőleg az ezt megelőző tanulmányozás szükségességére. VICZIÁN a következőképen vázolja az akkori (1913) helyzetet: ,,Ami a lefolyási viszonyok és a tározás közelebbi megvizsgálása körül ezideig történt, csak szórványos adatgyűjtés volt, melyet esetről-esetre valamely aktuális érdek motivált; pedig a jellegzetes vízgyűjtőterületek tározási tényezőit egyöntetűen végzett országos munkával volna célszerű megállapítani". A vízerőhasznosítás, öntözés, hajózás és árvédelem növekvő szükségletei következtében a világ minden táján mindinkább időszerűvé válik a hegyvidéki tározási lehetőségek kihasználása. Mielőtt azonban a tervezőmérnök a tározók tervezését megkezdené, sőt még csak az elvi elgondolás alapjait is rögzítené, a hegyvidékek egész területére kiterjedő alapvető vizsgálatokat célszerű végezni a végből, hogy azok alapján a hasonló jellegű vízgyűjtőkön létesíthető tározók hidrológiai viszonyairól összefüggő képet kapjunk, s ennek felhasználásával az egyes tározási lehetőségek hidrológiai tényezőit ne csak a vizsgált egyes esetek hosszadalmas tanulmányozása révén, hanem az általános adatokból való következtetéssel is megállapíthassuk. Az általános törvényszerűségek felismerése ugyanis lényegesen megkönnyíti, meggyorsítja a tervezői munkát, s a mellett alkalmazásuk révén lehetővé válik, hogy a legkedvezőbbnek ítélt, illetve elsősorban kiszemelt tározók tervezésével egyidejűleg az egész vízgyűjtőre vonatkozó átfogó vízgazdálkodási keretterv is kielégítő pontossággal elkészüljön. E tanulmányban a Kárpátmedence keleti hegyvidéki (Kárpátalja ésErdély

2) vízgyűjtőterületeinek olyan hidrológiai törvényszerűségeit is ismertetem, amelyek a nagyobb hegyvidéki tározók méretezésére alapul szolgálhatn dk. Az alább ismertetett eljárás alkalmazása révén feleslegessé, illetőleg nélkülözhetővé válik az, hogy a hidrológiai szempontból hasonlónak tekinthető vízgyűjtőkön tervezett tározómedencék méretezése minden esetben külön-külön több évre, sőt évtizedekre terjedő — és az észlelések hiánya miatt sokszor megoldhatatlan — hidrológiai adatfeldolgozás alapján történjék. A vázolt összefüggések és általános törvényszerűségek alapján ugyanis a megadott fogyasztás biztosítására szükséges tározótér közvetve is — mégpedig kielégítő pontossággal — meghatározható. A tanulmányban közölt hidrológiai összefüggéseknek megállapítására a Vízrajzi Intézet, az Országos Öntözésügyi Hivatal, a Vizerőügyi Hivatal és a Meteorológiai Intézet, továbbá a csehszlovák és román szakintézetek vízrajzi, illetve meteorológiai észleléseit és méréseit használtam fel. Ebben az értekezésben azonban nemcsak azt tűztem ki feladatul, hogy a vizsgált hegyvidéki vízgyűjtőkre megállapított hidrológiai összefüggéseket feltárjam, hanem egyúttal olyan összefoglaló tanulmányt is szándékoztam közreadni, amely a hegyvidéki tározás minden kérdésére kiterjed, legalábbis a hidrológiai méretezés érdekében szükséges irányokban és terjedelemben. Egyben szemléletes módszert és áttekinthető rendszert igyekeztem adni a hidrológiai méretezésre, hogy e tanulmány necsak elvont elméleti 2 A továbbiakban, a tárgyalás egyszerűsítése céljából, Kárpátalját ós Erdélyt összefoglalóan „a vizsgált hegyvidék" megnevezéssel említem.