Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

H ROY VIDÉK I VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK 43 hordalékmozgást és így a mederbeli — de különösképen az árvízlevonulás szempontjából mértékadó hullámtéri — feltöltődést. Egy megfelelő méretű tározó önmagában is teljesen megoldhatja a közvetlenül alatta lévő hegyvidéki folyószakasz űrvédelmet. Ugyancsak fontos szerepe lehel a hegyvidéki tarozásnak a hajózó utak létesítésével, illetőleg fejlesztésével kapcsolatosan. A tározóból lebocsátott vízmennyiség kisvizek idejében a folyó felső szakaszán biztosítja a tutajozási lehetőségeket, a kisesésü alföldi szakaszon pedig kedvezően befolyásolja a hajózási viszonyokat. A hajózóinak létesítésének alapvető eszközei — a mindenképen szükséges és a folyó természetének megfelelő kisvízi szabályozás, továbbá a csatornázás — ugyanis nem mindig képesek biztosítani a száraz időszakokban a hajózás zavartalan fenntartásához szükséges vízmélységet, mert az érkező kisvízhozam nem minden esetben elegendő a zsilipelési fogyasztásnak és a duzzasztás révén megnövekedett vízfelületek párolgás okozta veszteségeinek, illetőleg az elszivárgásnak pótlására. Ilyenkor az említett eszközökön kívül csakis a kisvízhozam növelésével lehet a hajózást fenntartani, vagy a hajózóút hosszát a forgalmi igényeknek megfelelően megnövelni; a kisvízhozam növelése pedig hegyvidéki tározás révén érhető el. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy mind az aktív, mind a passzív vízgazdálkodás, azaz a vizek hasznosítása és a víz kártételei ellen való védekezés olyan teriileteken éri el legmagasabb fejlődését, ahol az alföldi folyószakaszokat és hegyvidéki vízgyűjtőterületeiket nem választják el egymástól politikai határvonalak, vagy ahol az ugyanegy vízrajzi egységben élő szomszédos népeknek közös érdeke és e közös érdek kielégítését nem gáncsoló, emelkedett szellemű felfogása lehetővé teszi a műszaki és gazdasági együttműködést. A Kárpátok medencéjében, ebben az Európában szinte egyedülállóan ideális földrajzi és vízrajzi egységben is hasonló együttműködés volna kívánatos. Az első világháború és a rákövetkező időszak politikai körülményei megakadályozták, hogy folyóinknak, különösképen pedig a Tiszának vízgyűjtőjén mindmáig egységes és összefüggő műszaki elgondolás szerint való vízgazdálkodás fejlődhessék ki. Éppen abban a 30-éves időszakban maradt el a fejlődés, amely alatt világszerte a legnagyobbmértékű előrehaladás történt a hegyvidéki tározással kapcsolatos vízgazdálkodás terén. Vízgazdálkodásunk kifejlesztését nagyobbrészt a műszaki tényezők akaratán és'lelkesedésén kívülálló akadályok gátolták meg eddig. Erre valóban jellemző bizonyíték az is, hogy a vízerőlehetőségek hidrológiai és topográfiai viszonyainak rendszeres feltárása terén az 1900-as évek elején az elsők között voltunk, amit az ezen a téren úttörő munkát végző VICZliN EDE 1905-ben írott szavai igazolnak.

1 „Ha p munka végeztével körültekintünk, s a művelt államok hasonló tevékenységét szemléljük, azt tapasztaljuk, hogy a vízierők rendszeres, egész országra kiterjedő fölvétele és összeírása a külföldön is újabb keletű. Az 1900. évi párizsi világkiállításon még egyik ország sem mutatott be olyan rendszeres fölvételt vagy térképet, melynek révén vízierőiről tájékozódást lehetett volna szerezni. A munkálkodás azonban már akkor is folyamatban volt néhány államban, sőt némelyikben akkortájt már nagyobb lendületet is vett. Franciaország még csak az 1900-as években tette meg a kezdő lépéseket; Norvégia is csak néhány évvel ezelőtt látott hozzá nagy eréllyel értékes vízierőinek összeírásához; Olaszország 1903-ig elkészült ugyan az Appeninek lejtőiről aláfutó vizek tanulmányozásával, azonban alpesi vízerőivel még csak mostanában kezd foglalkozni; Svájc 1897-ben indította meg 10—12 évre tervezett mintaszerű fölvételeit. Föltehető, hogy a többi országok is foglalkoznak e kérdéssel, működésük eredményeiről azonban nincsenek rendszeres adataink. Magyarország a többi országoktól eltérően, mielőtt a részletekkel foglalkoznék, vízierőiről előbb egy áttekinthető, tájékoztató képet szerzett be s ennek közrebocsátásával a vizierökkel rendelkező többi országok között elsőnek lép ki a nyilvánosság terére e könyv útján, mely valamennyi számottevő hegyi vízfolyásaiban rejlő erőit mintegy leltározza." 1 VICZTÁN E.: Magyarország vízierői. 1905.— 21. old. (Az idézett művek közelebbi adatait lásd a tanulmány végén. Irodalom cím alatt).