Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

42 MOSONYI ICMIL Az aktív és passzív vízgazdálkodás korszerű megoldásának előfeltétele az. hogy valamennyi kérdésük a vízfolyás egész vízgyűjtőjén — a forrástól e. torkolatig —, egységes és összefüggő terv szerint legyen rendezve. Ennek a rendezésnek egyik legfontosabb és egyidejűleg több szempontból hasznos műszaki eszköze a hegyvidéki tározás. A tökéletes vízgazdálkodás a vízimunkálatoknak csak a síkföldön, vagy csak a hegyvidéken alkalmazható módszereivel egyedül rendszerint teljes egészében meg nem oldható. Erre számos példát mondhatunk. Az alföldek öntözővíz szükséglete ugyan sok esetben fedezhető az öntözendő terület közelében létesített síkföldi tározómedeneével, vagy valamely nagyobb folyóban való medertározással, de az öntözővíz biztosításának ez a módja rendszerint kevésbbé gazdaságos, műszakilag hátrányosabb, mint a vízgyűjtőterület forrásvidékein, azaz a hegyvidéki medencékben való tározás. Ezenfelül síkföldi tározással az öntözővízszükségletnek legtöbbnyire csak kisebb hányadát lehet fedezni. Viszont megfordítva az a helyzet, hogy a hegyvidéki tározóművek sem elégíthetik ki önmagukban teljesen az öntözőgazdálkodás igényeit, mert ha vizet adnak is bőségesen, a tározás és fogyasztás helye közötti, rendszerint nagy távolság megnehezíti azt, hogy a hegyvidéki tározóból való vízszolgáltatás a szükséglet ingadozásaihoz kellőképen alkalmazkodjék. Ez a nehézség vagy medertározással, vagy az öntözendő területhez közelfekvő, s így síkföldön létesítendő kisebb befogadóképességű kisegítő tározó alkalmazásával küszöbölhető ki. A víznek az öntözendő területre való juttatása pedig még folyami duzzasztóművel kapcsolatos vízkivételi elrendezést is kíván. így tehát valamely alföldi öntözőrendszer teljesértékű kielégítésére hegyvidéki és síkvidéki müvek együttdolgozó rendszere szükséges. De ugyanez a helyzet a víz erő hasznosítás terén is. Az alföldi, kisesésű folyószakaszokon nagy vízmennyiségek hasznosítására épült folyami erőmüvek feltétlenül megkívánják a hegyvidéki művekkel, mégpedig akár egyszerű üzemvízcsatornás, akár tározással kapcsolatos vízerőművekkel való együttműködést. Az alföldi (folyami duzzasztóművel telepített) vízerőmű működése ugyanis a nagyvizek — sőt esetleg a nagyobb középvizek — tartama alatt szünetel, mert hiszen nagyobb vízhozamok idejében a vízlépcső igen alacsony, gazdaságosan, azaz jó hatásfokkal ki nem használható értékre csökken le, sőt nagyobb árhullámok esetében a duzzasztás rendszerint teljesen meg is szűnik. A tavaszi és őszi igen bővizű időszakok vízhozamait tehát az alföldi vízerőmű kevésbbé vagy egyáltalán nem képes hasznosítani, míg a nyári és téli kisvizek és kisebb középvizek idejében a legnagyobb vízlépcső kihasználásával jelentékeny és majdnem egyenletes teljesítményt biztosíthat. A hegyvidéki, nagyesésű szakaszok hasznosítására épült erőmű viszont a nagvvizek idejében működik lényegesen nagyobb teljesítménnyel. Az alföldi, azaz a kisesésű szakaszokon duzzasztóművel kapcsolatosan épített folyami, és a hegyvidéki, vagyis nagyesésű folyószakaszokon létesült nagynyomású vízerőművek tehát kiegészítik egymást, mert együttes energiatermelésük nemcsak nagyobb, hanem egyenletesebb eloszlású — vagy amint mondani szokás nemesebb —, mint a külön-külön termelő müveké. Fokozottabban érvényesül ez a kiegyenlítés akkor, ha a hegyvidéki mű még tározással kapcsolatos, mert ez utóbbi esetben a tarozás révén a nagynyomású erőmű termelését még jobban hozzáidomíthatjuk az alföldi erőmű — nagyobbmértékű tározás híjján nem szabályozható — energiaszolgáltatásában mutatkozó hiányokhoz. Az ilyenértelmű együttdolgozás a tározás szempontjából is kedvező, mert az alföldi erőmű teljesítményének kiegészítése végett éppen a csapadékdús időszakban kell a hegyvidéki mű számára nagyobb vízmennyiséget lebocsátani a tározómedencéből, és így a termelt energia egységéhez viszonyítva aránylag kisebb tározómedence szükséges. Ezt a kérdést különben még részletesen megvilágítjuk a későbbiekben, a fogyasztási viszonyok és a tározómedence szükséges befogadóképessége közötti összefüggések ismertetése folyamán. A hegyvidéki víztározás az alföldi árvíz védelem fejlesztése és biztonságának fokozása szempontjából is jelentős. A legfontosabb eszközök: a folyószabályozás és a védőgátak nyúj totta árvízvédelem ugyanis sok esetben utólag nem mutatkozik elégségesnek, vagy pedig a biztonsága csökken idővel a hullámterek lassú, de állandó feltöltődése következtében. A hegyvidéki tározás ezt a helyzetet kétféle módon befolyásolja kedvező értelemben: egyrészt csökkenti a legnagyobb árhullámok szintjét, másrészt pedig a vízhozam kiegyenlítésével csökkenti a