Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Első közlemény)

HEGYVIDÉKI NAGYOBB VÍZTÁROZÓ MEDENCÉK HIDROLÖGTAI MÉRETEZÉSE írta: MOSONYI EMIL (Első közlemény) D. C. 627-81. I. BEVEZETÉS A folyók vízjárásának szélsőséges valta, s ugyanakkor a vizek hasznosítására, fogyasztására irányuló igényeknek időszakos és ugyancsak egyenlőtlen, de a természetes vízjárással rendszerint ellentétesen megnyilvánuló ingadozásai, már évezredekkel ezelőtt rávezették a történelem első ismert kultúrnépeit a víztározás alkalmazására,, víztározóművek építésére. A víztározóművek részben valószínű, részben világosan felismerhető első nyomait, amelyekre a művelődéstörténet kutatásai fényt derítettek, Mezopotámia, Kína, Egyiptom, India és Inkaföld területén találjuk. Ezek a tározók eddigi ismereteink szerint csupán az ivóvíz- és öntöző vízellátás céljait szolgálták. Az ősi fejlett kultúráknak szinte elmaradhatatlan ismertetőjelei a fejlett öntözőgazdálkodásnak ás az ezzel kapcsolatban épült víztározómüveknek fennmaradt nyomai. Európában a víztározás történetének kutatása a X VI. századba vezet : ebben az időben a mórok Spanyolországban számos falazott völgyzárógátat építettek. A vizek másirányú hasznosításának és a kártételei ellen való védekezésnek érdekében történő tározás, — eddigi művelődéstörténeti ismereteink szerint, — csak a- XIX. század folyamán indult meg. Franciaországban a XIX. század második felében az árvízvisszatartás és a hajózás érdekében kezdődött meg a völgyzárógátak sorozatos építése. A Németországban néhány évtizeddel később megkezdett építkezések elsősorban ugyancsak az árvédelem, s amellett az ivóvízellátás céljait szolgálták. Ujabban a tározómedencék nagy része a fentemlített célokon kívül főképen a víz erejének hasznosítása érdekében létesül. Az éghajlati, foglalkozási és népsűrűségi viszonyoknak megfelelően az északi és az ipari államokban (Svédország, Norvégia, Finnország, Svájc, az Északamerikai Egyesült Államok északi része, Kanada, stb) az elektromos energia termelése a legfontosabb szempont a tározómedencék létesítésével kapcsolatosan, míg a déli és általában a mezőgazdasági államokban (Spanyolország, Dél-Olaszország, India, Egyiptom, Dél-Afrika, DélAmerika, az USA déli államai, Ausztrália, stb.) a tározás inkább az öntözés és ivóvízellátás érdekében történik. A fentemlített érdekeken, tehát az öntözés, vízerőhasznosítás, hajózás, árvédelem és ivóvízellátás szükségleteinek kielégítésén kívül a tározásnak célja lehet még iparvidékek vagy városok ipari vízellátása is. Az itt felsorolt vízigények közül azonban ugyanazon a helyen egyidej űleg több is jelentkezhetik, s ilyen esetben egy tározómedence többféle fogyasztás szolgálatába állítható. Valóban, a legújabb időkben épült mede?icék álta.lában több irányban hasznosítják befogadóképességüket, többféle célra tároznak vizet és ugyanakkor esetleg a vízgazdálkodás pisnzív faját, azaz az árvízvédelmet is szolgálják.