Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának beszámolója 1945. és 1946. évi működéséről

A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM VÍZÜGYI MŰSZAKI SZOLGÁLATÁNAK BESZÄMOLÖJA 1945—1946. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL. D. C. 354.83 (439) (047) : 626/627. BEVEZETÉS Amidőn a múltban a kormányzat óvi jelentésének keretében közreadott, beszédes számtáblázatoktól kísért beszámolóinknak sorát többéves megszakítás után ismét megindítjuk, a két naptári esztendőt átfogó cím ellenére se hivatkozhatunk nagyvonalú alkotásokra vagy hatalmas beruházásokra. A nagy világégés után üszkös romjaiban heverő, kivérzett ország megmaradt életerejét ezekben az időkbon a pillanatnyi létért való küzdelem: a rendezett állami életműködés feltételeinek megteremtése köti le. Műszaki tekintetben ezért nyomulnak előtérbe a közlekedési feladatok: a vasútak, utak és a velük kapcsolatos hidak helyreállítása, — mert szállítási lehetőségek nélkül esődbe jut a közellátás, de elakad az ipari termelés is —, és a posta, távíró, távbeszélő és rádió újjáépítése, mert nélkülözhetetlen alapjai a közigazgatásnak és gazdasági életnek egyaránt. Ami kevés ilyen körülmények között a víziügyekre jut, annak is tekintélyes része a közlekedés érdekeit szolgálja: nem a szabályozó munkát, hanem a hajóút kitűzését. A vízügyi műszaki szolgálat mindezek folytán nem dicsekedhetik nagy alkotásokkal. Ennek a beszámolónak egészen más a célkitűzése. Mohács óta nem volt hasonló mélyponton a magyarság sorsa. Az első aléltság után azonban máris az élet biztató jeleivel van tele az ország, és hatalmas hároméves tervben indul az újjáépítés. Első célunk tehát: számbavenni a helyzetet, ahová jutottunk, s ahonnan elindulunk, megörökíteni magunk és az utókor számára szolgálatunk legküzdelmesebb éveinek eseményeit. Ezek az események vízügyi vonatkozásban hatalmas tanulsággal szolgálnak. A központi államigazgatásnak még halvány nyomai is alig jelentkeznek, amikor pl. a menekült szatmárnémeti folyammérnöki hivatal már öntevékenyen munkához lát: Vásárosnaményban hidat épít és vízlefolyási akadályokat távolít el, Debrecenben pedig egy helyi feladatokra beállított kultúrmérnöki hivatal zökkenő nélkül átveszi a földművelésügyi minisztérium vízügyi főosztá'yának szerepét: egy-két emberrel országos viszonylatban szervezi az árvízvédelmet és vízjelző szolgálatot, holott ezek a kérdések mindenkor kívülestek munkakörén. Ezek a példák a 68 éve működő kutúrmérnöki szolgálat és a több mint 120 éves múltra visszatekintő folyammérnöki szolgálat szervezetének a szilárdságát igazolják. De a nagy idők nemcsak azt bizonyították be, hogy a vízügyi szolgálat szervezete j ó. Tanúságot tettek a nélkülözhetetle nsége mellett is, amikor műszaki vezető nélkül maradt egyszerű emberek a saját erejükkel fogtak itt is, ott is hozzá a megrongált árvízvédelmi művek helyreállításához. Ezeknek a bizonyságoknak az összefoglalása és a belőlük fakadó erős élniakarásunknak kifejezése ennek a beszámolónak a második célja.