Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - VI. Szakirodalom

GÁTAKBA ÉPÍTETT SZÍVÁKGÓK IX. A kísérletek tanúsága szerint, a kipróbált szivárgók alkalmasak a szivárgási szabad felszín leszorítására és így a mentett oldali rézsű kimosásának megelőzésére. Ha a tanulmánynak nem is volt célja az átszivárgó víz abszolút mennyiségének meghatározása, a kísérletek eredményei mégis jó támpontot adnak pl. az oklalszívárgók távolságának megbízható becslésére. Ez a távolság ugyanis a végig egyenlő keresztmetszetű szivárgóban összegyűlő vízmennyiségtől függ. Mivel pedig a hosszanti szivárgó keresztmetszetét nem célszerű változtatni, az átszivárgó vízmennyiség növekedésével az oldalszív árgókat kell sűríteni. A rnég megépítendő gátba betervezendő szivárgó helyének legcélszerűbb megválasztására a 9., 10. és 11. kísérlet szolgál útmutatással. Legalkalmasabb a mélyfekvésű D-3-L vagy D-'l-L szivárgó. Kész gátakba legcélszerűbb a D-l-L és a D-6-L szivárgót együtt beépíteni. (A jelöléseket illetően lásd a II. táblázathoz fűzött jegyzetet.) X. A sok ötletességről, következetes gondolatfűzésről és szigorú módszerességről tanúskodó kísérletekhez, amelyeket a Kísérleti Állomás Spencer J. Buchanan vezetése alatt álló 9. KÍSÉRLET 15. KÍSÉRLET 2. ábra A szivárgás alakulása a gáttestben és módosulása szivárgók hatására. (A kísérlet adatokat lásd a II. táblázatban.) talajmechanikai laboratóriumában William R. Perret vezetésével végeztek, a következő megjegyzéseket fűzhetjük. Első pillanatra talán meglepő, hogy a tanulmány nem törekedett a kísérletek alapján a valódi gáton átszivárgó vízmennyiségek abszolút értékére következtetni. Az átszámítást azonban — elvi nehézségek miatt —, nem is lehet végrehajtani. A szemcsés anyagok természetéből folyik, hogy ha a kisminta anyagának szemnagyságát a méretaránynak megfelelően kicsinyítenénk, olyan anyagot kapnánk, amelyben egészen más jellegű szivárgási viszonyok lépnének fel, mint. a természetben, tehát az eredeti gátétól lényegükben eltérő viszonyokat teremtenénk. A tanulmány eredménye nem mond újat. Ha sokat nem is, de foglalkoztak a szivárgás kérdéseivel más laboratóriumokban azelőtt is, és a felmerülő problémák elméleti alapjait már tisztázták. (Potentiálelmélet, azonos hidrosztatikai nyomás alatt álló folyadékpontok geometriai helyei, tehát felületek, határolják az áramnyalábokat,.) A kérdésnek némi irodalma is van.

2 A minőségi eredmény pedig („a szivárgók alkalmasak a szivárgási görbe leszorítására") 2 Leginkább a talaj vízproblémák ragadták meg a kutatókat alapozástechnikai, talajmechanikai és talajtani szempontból, de vannak, akik a töltésszerű építményekkel is foglalkoztak. A számos közismert szerző neve, pl. Darcy, Ehrenberger, Forchheimer, Kamm, Zunker, Terzaghi, Kampe, Kozeny mellett a következő — a mi szempontunkból fontosabb — müveket sorolom fel: SC H MI KD: Wasserbewegung im Dammkörper, Springer, Wien, 1928. — SCHAFFEHN AK: Stausicherheit, 1918. Versickerung des Wassers durch Talsperren. — DACHLEH: Sickerwasserströmungen. — SCHAFFEH NAK — DACHLER: VersuchMechnische Lösung von Grundwasserproblemen, 1931.