Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - VI. Szakirodalom

KKEYliIG : MEZŐGAZDASÁGI ADOTTSÁGAINK 129 Az aszálykárok okát vizsgálva különböző eredményeket kaphatunk. Pl. a tolnai tájegység fürgedi gazdaságában a tavasziak terméseredménye a legokszerűbb művelés esetén is túlságosan elmaradt az ősziekétől. A vizsgálat eredménye az volt, hogy az altalaj sok adszorbeált magnéziumot tartalmazott, ami pedig igen nagymennyiségű vizet tart olyan erővel lekötve, hogy a növények nem vehetik fel. Más talajon viszont 50 cm mélyen szikes réteg volt és a felső 50 cm is nagyon duzzadó, kötött réti agyag volt. Ez a talaj csak annyi vizet képes raktározni, hogy száraz nyáron a szalma gyengén kifejlődik, de a szemtermésre már semmi víz nem marad. Ezen a talajon önmagában az öntözés is alig segít, mert ha öntözés után esőt kap, a levegőtartalom csökkenése miatt szenved a növényzet. A szárazság elleni küzdelem — a teljes talajjavítástól eltekintve — elsősorban talajművelés kérdése. Száraz időjárás esetén és jó légjárhatóságú talajon a sekélyművelés, csapadékos időben és hideg talajoknál a mélyművelés ad jobb eredményt. Mindenesetre a talaj felszínét állandóan olyan porhanyóan kell tartani, hogy a csapadékot jól magába vegye. Segít az aszálykárokon területegységenkint kisebb számú növényegyed termesztése, továbbá kisebb vízigényű növényzet termesztése, és végül a mikroklíma, szabályozása beárnyékolással. Odessza vidékén volt eset, amikor negyedmennyiségű vetőmaggal teljes terméseredményt kaptak. A szárazság elleni védekezés egyik fontos eszköze a termőföld gazmentesen tartása is. A fölös viz természetesen szintén nagy károkat okozhat. Lejtős terepen, vagy pedig olyan talajnál, amely kevés vizet vesz magába, a csapadék egy része a felszínen elfolyik és így talaj elsodráson kívül még vízhiányt is okoz. Kárt. okozhat a fölös víz úgy is, hogy részben a talaj nem veszi be a. csapadékot, részben pedig levegőhiány miatt a növények elpusztulnak. Öntözések tervezésénél meg kell vizsgálni a talaj vízkapacitását, holtvízértékét, vízáteresztőképességét, pórustérfogatát, drénviszonyait, vízben oldható sótartalmát és természetesen az öntözővizet is (sótartalom). Az öntözött területen való gazdálkodás ügyében a mérnököknek a talajtani szakembereken kívül a gazdasági szakemberrel is szorosan együtt kell működniök. IV. A talaj táplálóanyag-gazdálkodása. A magyar talajok sem foszforban, sem káliumban nem szegények. Nem a tápanyag pótlása szükséges tehát, hanem a felvehető tápelemek utánképzödésének biztosítása. Ez a táplálóanyag-u tán képző képesség a talaj vízgazdálkodási viszonyain kívül a televényben kialakuló •enyészeti folyamatoktól függ. Nem a növényt trágyázzuk tehát, hanem a talajt. A talajok jó tápanyag gazdálkodásához 1. megfelelő szerves maradványok, 2. kedvező hőmérséklet, 3. megfelelő nedvességtartalom (noha a mikrobák а talaj holtvíztartalmának egy részét is értékesítik), 4. elegendő levegő és 5. megfelelő, és a mikrobák által felvehető nitrogén-, foszfor- és káliumvegyületek szükségesek. A televény javítása szempontjából különös jelentősége van az ist álló trágyának és a zöldtrágyázásnak, mert a televény megfelelő karban való tartását pusztán műtrágyával tartósan nem lehet biztosítani. Az istállótrágya kezelését is a talaj tulajdonságai szerint kell végezni, hogy talajjavító, televénygyarapító és szénsavszolgáltató hatását legjobban kifejthesse. Az okszerű trágyázáshoz a termelési rendszeren, a termesztendő növény igényein és az elővetemény hatásán kívül a talaj tápanyagutánképzö képességének megállapítása céljából ismerni kell: 1. а növénytermesztésben érvényesülő egész talaj szelvényt, 2. a talaj kémiai és vízgazdálkodási tulajdonságait, 3. a talaj televénytartalmának mennyiségét és minőségét, 4. a talaj összes nitrogén-, foszfor- és kálitartalmát, végül 5. a talajban felvehető állapotban lévő tápanyagok mennyiségét és ennek a mennyiségnek változását. A nitrogéntartalmú elhalt szerves anyagok elbontása és az élő fehérje felépítése a talajtulajdonságok és időjárás által megszabott egyensúlyi állapot körül mozog. Ennek a folyamatnak eredője salótrom-utánlcépzés és szénsavfejlődés. A talaj oldható nitrogén tartalma folyton és nagymértékben változik és így egyszeri vizsgálat eredményéből helyes következtetést nem lehet levonni. A talaj nitrogénképző képességének vizsgálatára az egyik vit az volna, hogy a talajmintát laboratóriumban hosszú ideig megfigyelés alatt tartják. Nagyon jól lehet azonban a talaj salétromutánképző képességére a terméseredmények különbségéből következtetni. Ha a búza terméseredménye — egyébként azonos viszonyok között — jó elővetemény után nagyon eltér a rossz elővetemény utánitól, akkor a talaj salótromképzőképessége rossz. A trágyázás hatását erősen mutatja a talaj szénsavtermelésének emelkedése, ami trágyázással hatszorosára nőhet. 9