Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - VI. Szakirodalom

12(i SZAKIRODALOM A talaj tápanyagigényének, megállapítására Mitecherlich kísérleti edényekben a vizsgált talajmintában növényeket tenyészt, és a terméseredményekből következtet, 'Sigmond a híg salétromsavban oldható foszforsav mennyiségét veszi alapul, Neubauer pedig kísérleti növények elemzési adataiból állapítja ineg a tápanyagpótlás szükségét. Várallyay a trágyaigényre abból a változásból következtet, amelyet a 100 gr talajba alkalmazott 2 mg foszforsav-, illetve káliumoxid-trágyázás a minta könnyen oldható foszforsav-, illetőleg káliumtartalmában előidéz. A trágyázásnak feltétlenül a talaj vízgazdálkodási képességéhez kell igazodnia. A foszforsav és a kálium mennyisége nagyobb a legfelső rétegben, mint lejjebb. A salétrom viszont a csapadékkal mélyebb rétegekbe kerül. A növények tehát nemcsak a vizet, hanem a nitrogént is a mélyebb rétegekből veszik, míg a foszforhoz és a káliumhoz csak a feltalajból juthatnak. Ez a tápanyagfelvétel megszűnik azonban akkor, ha a legfelső rétegben nincs annyi víz, hogy a foszfor és a kálium oldódhassék. A trágyázás gyakorlati végrehajtásánál a televény javítása céljából esetleg a nyers-szalma trágyázás is nagy eredményt ad, ha a szalma enyészetéhez szükséges nitrogént műtrágya alakjában megadják. A műtrágyák semmiképen sem ajánlhatók általános használatra. Kedvezőtlen vízgazdálkodású talajon a termés csak a csapadéktól, illetve öntözéstől függ. Műtrágyára szükség van ott, ahol a talaj nitrogén-utánképzőképessége rossz, vagy pedig ahol jó elővetemény után foszfor, illetve kálium emeli a termést. Rossz elővetemény után az egyoldalúan alkalmazott foszfor- vagy káli-műtrágya a termést nem emeli, sőt esetleg csökkenti. A műtrágyák alkalmazásánál figyelemmel kell lenni arra is, hogy a hatóanyagokon kívül más anyagokat is tartalmaznakPl. chilesalétrommal való trágyázás már okozott nagy károkat azért, mert a benne levő Navegyületek a talajt elszíkesítették. A foszfor- és kálitrágyákat mindig alászántva, vagy vetőgéppel a mag alá kell a talajba juttatni. A nitrogénműtrágyát viszont inkább fejtrágyaként kell alkalmazni. A nitrogénműtrágya adagolási idejére vonatkozóan az altalaj vízgazdálkodási viszonyai a mértékadók. Nagy vízvezetőképességű talajnál koratavasszal, közepes vízvezetőkópességű talajoknál felét ősszel, felét tavasszal, gyengébb vízvezetőképességű talajoknál pedig a vetés idejében való adagolás a legcélszerűbb. A péti só összetétele rendkívül kedvező, mert kereken 50%-a szénsavas mész, 50%-a pedig ammonsalétrom. Az ammonsalétromból vízben oldható salétromsó és ammonia keletkezik, ami később szintén salétrommá alakul. V. A talajok javításának irányelvei. A mezőgazdasági termelés tökéletesítéséhez szükséges munkák 4 csoportba oszthatók: 1. Kultúrmérnöki talajjavítások, 2. kémiai, fizikai és biológiai talajjavítások, 3. a talaj hasznosítás módjának megváltoztatása és 4. a termelés szakszerűségének növelése. 1. A kultúrtechnikai talajjavítások a talajok víz- és levegőgazdálkodásának alapvető rendezését célozzák. 2. A kémiai, fizikai és biológiai talajjavítások közül legfontossab a savanyútalajok, a homoktalajok és a szikesek megjavítása. A savanyútalajok megjavításának legfontosabb módja a meszezés. Ennek azonban csak akkor lehet meg a kellő hatása, ha az altalaj megfelelő. Ha a savanyútalai televénye is rossz, a meszezésen kívül nitrogénműtrágya alkalmazásával, fokozott pillangóstermesztéssel, zöldtrágyázással és jó istállótrágyával kell javítani. A homoktalajok javítását sokszor nem lehet sem zöldtrágyázással, sem istállótrágyázással kezdeni, mert a homokon sem a zöldtrágyának való pillangós, sem más takarmány nem terem meg. Ez esetben először nyers szalma és nitrogénműtrágya alkalmazásával a talajt annyira meg kell javítani, hogy a zöldtrágyázás és istállótrágyázás lehetséges legyen, azután zöldtrágyázás, majd másodterményként vetett pillangós beszántása, később pedig a pillangósok termesztésének felkarolása vezet célra. Hogy mit lehet homokjavítással elérni, azt IFeaísf'fcnek a nyíregyházi homokkísérleti állomáson elért eredményei is mutatják. A szikes talaj megjavítása mésszel laboratóriumban mindig jól sikerül, de a természetben sok esetben megvalósíthatatlan. Általában nem vezet eredményre a meszezés, ha a talajban túlságosan sok a nátrium, ha a talaj felső rétegében egyáltalán sok só van, és ha a hasznosítható