Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - VI. Szakirodalom

12(i SZAKIRODALOM Az a nyomás, mellyel a talaj a vizet megkötve tartja, a talaj kapilláris potenciálja. Értéke: (Hy\

3 CP = 5 . 10

1 I — J cm vízoszlop-nvomás (IF a talaj nedvességtartalma). Amíg a talaj víztartalma nem több, mint, a higroszkóposság kétszerese (ezesetben az előző képlet szerint a kapilláris nyomás = 6250 cm víoszlopnyomás), a növények még nem képesek a vizet a talajból kiszívni. Ezért a 2 Ну víztartalmat holtvíznek vagy hervadási pontnak, az Г 7 Ну értéket, pedig állandó hervadási poníriak nevezzük. A talajok holtvíz-tart alma 2% (homok) és 30% (nagyon szívós agyag) között változik. Kivételesen vannak olyan sós talajok (vak-szik), amelyeknek holtvíz-tartalma 40%. A talaj kapilláris vízemelése az a magasság, amelyre a 2 inm-es szitán átszitált talaj, legalább 20 mm átmérőjű üvegcsőbe mérsékelt ütögetéssel berázva, bizonyos idő alatt a vizet felszívja. 5, 20 és 100 óra múlva jegyzik fel, és ezekből ki lehet számítani a végleges értéket. Kedvező ez az érték, ha az 5 órás emelkedés 150 — 250 mm között van és a végső érték nem haladja túl a 1000 mm-t. Rossz szikeseknél az emelési magasság 0. Azt a mm/perc-ben kifejezett sebességet, amellyel valamely talajréteg a felületére került vizet keresztülengedi, a talaj vízáteresztőképességének nevezzük. Olyan talajnál, ahol а Ну érték 3, a vízáteresztőképesség értéke kb. 0'3 mrn/perc. A talaj a minimális vízkapacitásnál több vizet raktározhat, ha a pórusok és kapillárisok kedvezőek. Ha viszont a talaj nagyon duzzad, akkor kevesebbet. Általában a hasznosítható vízraktározóképességet úgy kapjuk, ha a minimális vízkapacitás értékéből fVkj levonjuk a holtvíz mennyiségét (2 Ну). Ettől az általános értéktől eltérést okoz pl. az, hogy a növények nedvszívóképossége különböző (10 ós 25 atm. között). Befejezésül a szerző a talajok 'Sigmond szerinti beosztását ismerteti. III. A talaj és a növény vízgazdálkodása. Általában túlbecsülik a csapadék eloszlásának jelentőségét és azt hiszik, hogy az aszálykárnak csak a csapadékhiány az oka. Jó búzaterméshez körülbelül a növényzet által kihasznált 350 mm csapadékra van szükség. Bár a nyári csapadék jórésze elpárolog mielőtt a növény gyökeréhez ér, mégis ez a vízmennyiség csaknem minden évben megvan és ha még sincs jó termés, akkor ennek vagy az az oka, hogy a csapadék lefutott a talajról (= sáncolás hiánya) vagy pedig az, hogy a talaj csak kevés vizet raktároz el és az el nem nyelt víz elpárolgott. A növények növekedési ideje alatt a csapadék szerepe elsősorban az, hogy a legfelső rétegben lévő tápanyagokat oldja. A talaj kiszáradása nem kapilláris felszívás révén következik be. A 20 — 50 cm vástag legfelső réteg vízpára alakjában, felmelegedés és légáramlások következtében veszíti el a vizet, a mélyebb rétegből csak a növények gyökerei útján távozik víz. A növény gyökereit a tömött (műveletlen) talaj nem akadályozza a fejlődésben és ezért mindig túlnyúlnak a művelt rétegen. (Rendes körülmények közt 1—1-5 m-ig.) A búza és kukorica 2'0 —2'5 nv mélységig vezeti le gyökereit, a lucerna és egyes fák gyökerei 20 m-re is lehatolnak. A talajok vízgazdálkodását Botmistroff Odessza környékén végzett vizsgálatai jól szemléltetik. Legfelül van egy időszakosan nedves felső talajréteg, amely ősszel és télen nedves, később kiszárad. Ott ez a réteg mintegy 30—40 cm vastag. Ez alatt van egy olyan réteg, amelynek nedvtartalmából élnek a növények. Ez kb. a felszín alatt 150 cm-ig terjed, és időszakosan száraz közbenső talajrétegnek nevezik. Ez alatt a talaj állandóan nedves. Az időszakosan száraz közbenső talajréteget kiszáradás esetén vagy fekete-ugar tartással, vagy pedig kis vízigényű növények {burgonya, len) termesztésével töltik fel. Ezek a viszonyok csak ott vannak meg, ahol a növény gyökerei kellő mélységig lehatolnak» Ahol a gyökerek növekedését kő-, kavicsréteg, atka, szíkcs'vagy gleyes réteg akadályozza, vagy pedig a talaj vizet tárolni nem képes, a növényzet a feteő talajréteg nedvességéből él, és így kedvező időjárás esetén jó termés van, de csapadékhiány esetén a növényzet kipusztul. Magyar vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a vízgazdálkodási viszonyok nálunk is hasonlók az Odessza környéki vidék viszonyaihoz, bár a mi csapadékviszonyaink kedvezőbbek.