Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - VI. Szakirodalom

KREYBIG: MEZŐGAZDASÁGI ADOTTSÁGAINK akkor az altalaj víz a növényzet vízellátásában nem játszik szerepet, b) Ha a kapilláris réteg felső határa a felszín alatt 150 és 200 cm között van, a talajvíz a növényzet vízellátásánál kitűnően érvényesül, с) Ha azonban a talajvíz és felszín között olyan réteg van, amelyen a gyökerek nem hatolhatnak át, akkor a kedvező magasságban lévő talajvíz sem érvényesülhet. 4. A kémiai tulajdonsa gok szempontjából nagy jelentősége van a 0'002 mm-nél kisebb szemcsenagyságú talajrészeknek, az ú. n. adszorbeáló-komplexusnak. Elemei részben ásványi alkatrészek (agyagok), részben szerves maradékok. Az utóbbiak az elbomlás foka szerint nyersek, bomlásban lévők, bomlási termékek és valódi humuszanyagok (huminsavak, lignin- és fehérjeszármazékok). A szerint, hogy az adszorbeáló komplexus milyen elemeket tart legnagyobb részben lekötve, megkülönböztetünk kalcium-, magnézium-, nátrium-, kálium- és hidrogéntalajokat. A kalciumtalajok általában jó vízgazdálkodással morzsalékosak, a magnéziumtalajok morzsalékosak, de nagyon nagy vízigényűek (porszík), a nátriumtalajok (a tulajdonképeni szikesek) folyósodásra. hajlamosak, rossz vízgazdálkodásúak. A kitűnő termőképességű kálitalajok nálunk ritkán fordulnak elő. A hidrogéntalajok savanyú talajok, használhatóságuk savanyúságuk fokától függ. Ha az el nem enyészett növényi maradék túlságosan sok, akkor tőzeg talajjal, ha pedig az elenyészett növényi maradék több, mint 15%, akkor kotus-talaj]&\ van dolgunk. Az adszorbeálókomplexus mennyisége szerint a talajokat a következőképen osztályozzák: <10% homoktalaj; 10 —20% vályogos homok; 20 — 30% homokos vályog: 30 — 40% vályog; 40 — 50% kötött vályog; >50% agyagtalaj. Jellemzőbb a talajra az adszorbeált bázisok ú. n. „S"-értéke, a 100 gr talajban adszorbeált báziselemek milligramm-egyenértékeinek összege. Az „S"-érték százalékában kifejezett kalcium-, magnézium-, kálium-, nátrium- és hidrogénmennyiségek, valamint a hidrolites aciditás nagysága szabja meg, hogy milyen talajnemmel van dolgunk. (Hidrolites aciditáson az 50 gr talajban adszorbeált hidrogén mennyiségét értjük.) Hidrogéntalajban ez az érték 4 felett van. A hidrolites aciditásból a javításhoz szükséges mész mennyisége is kiszámítható. A talaj mésztartalma nemcsak azért fontos, mert a növényeknek fejlődésükhöz sok mészre van szükségük, hanem a mikroszervezetek mész-ellátása és a talaj fizikai tulajdonságainak megjavítása szempontjából is. A legkedvezőbb mészmennyiség nagyon sok körülménytől függ. Általában homoktalajoknál 3%, vályogtalajoknál 6%, agyagtalaj oknál 15% körül van. A talajok oldható sótartalma általában csak kis mennyiségig kedvező a növényekre. Ha a vízben oldható sók mennyisége a 0'1%-ot meghaladja, legtöbbször már szikes talajról van szó. Az oldható sók mennyiségén kívül minőségük is döntő. Különösen káros a szóda jelenléte. A talaj kémhatását — reakcióját —, a pH-számmal (pondus hydrogenium) fejezzük ki, ami az oldat hidrogénium-koncentrációját megadó tört nevezőjében 10-nek a hatványkitevőjét jelenti. Igen erősen savanyú talajoknál pH<4; ha pH = 5'5 — 6'5 savanyú, pH = = 7'5 —8'5 esetén lúgos és pH > í) esetében igen erősen lúgos talajról beszélünk, megkülönböztetve közben az erősen savanyú, semleges, ill. erősen lúgos fokozatot is. A pH-értéket vizes oldatban vagy káliumklorid oldatban lehet mérni. Ha a kétféle eljárással adódó értékek között nagy a különbség, a savanyú műtrágyák alkalmazását kerülni kell. Kémiai szempontból jelentős még а talaj kiegyenlítő (puffer-) képessége. Ez a képesség jelenti azt, hogy a talaj »av, illetve lúg hatására reakcióváltozással reagál. Savhatással szemben pl. a szénsavas meszet tartalmazó talajok ellenállóak, amíg a mész ki nem fogy. 5. A talaj fizikai tulajdonságai közül a nedvszivóképesség (higroszkóposság) azt a százalékban kifejezett nedvességtartalmat jelenti, amelynél a talaj nedvesedése közben bekövetkező hőfejlődés megszűnik. A higroszkóposság (Ну) homoknál 0 —0'5% és a kötöttség szerint növekedve agyagnál 15 —25%-ot is elér. A légszáraz talaj nedvességéből (hy) a nedvszívóképességet 2'2 — 2'5-el való szorzással kaphatjuk (Ну = 2'2 hy). Az Arany-féle kötöttségi szám azt a nedvességtartalmat jelenti, amelynél a képlékenység fokozatos felhígításnál megszűnik. A légszáraz talaj nedvességéből az agyagtartalom százaléka a következő képlettel számítható: A = 10 x hy + 5. A talaj víztartóképessége, — vízkapacitása — az adszorbeáló komplexus mennyiségétől és minőségétől függ. A minimális vízkapacitás átlagosan Vk = 7 hy.