Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)
1-4. szám - VII. Szakirodalom
SZAKIRODALOM 69 A fentiekből megállapítható, hogy a földalatti tározásnak nagy jövője van mindenütt, ahol a nagy vízigény fejlettebb vízgazdálkodást kíván. Az Egyesült Államokban, Oroszországban, Indiában, Németországban és másutt számos példa van már rá. A felszín alatti mesterséges gátak építésére elsősorban Afrikában került a múltban és kerülhet a jövőben sor, mert a forró égövön csak ezzel a rendszerrel csökkenthetők le a nagy párolgási veszteségek, és az óriási kiterjedésű műveletlen területek csak ezzel a vízgazdáikod isi módszerrel kapcsolhatók be gazdaságosan a mezőgazdasági termelésbe. Salamin Pál. Bonnenfant J. L.: Űj adalékok az agyagbeton-utak elméletéhez. (Données nouvelles sur la théorie des chaussées en béton d'argile.) Párizs, ,,Travaux" 1946, 4 — 5. és 7 — 8. sz. Science et Industrie kiadás. Bonnenfant Tuniszban készült többezer kilométer földút építésénél szerzett tapasztalata alapján, az amerikai kutatók által megállapított talajvizsgálati módszereket továbbfejlesztve, meghatározta a jó földút anyagául alkalmas „agyagbeton" (tisztán különböző földanyagok megfelelő vegyítésével, hidraulikus kötőanyag nélkül készült anyag) tulajdonságait. Alapvető munkája az ,,Annales des Ponts et Chaussées" 1944/VI— 1945IVJ. számaiban jelent meg. Az itt ismertetett cikk ennek rövidebb összefoglalása. Noha címéről ítélve a vízimérnök érdeklődési körén kívül esik, valójában igen figyelemreméltó, ha a közlekedési útul is szolgáló árvédelmi töltések koronájának célszerű megépítésére gondolunk. Először röviden talajmechanikai alapfogalmakat tárgyal. Foglalkozik a szemszerkezettel, az Atterberg-féle konzisztenciahatárokkal (folyási határ (F), plasztikus határ (P), zsugorodási határ (Zs)), a hézagtérfogat, hézagtényező, a relatív nedvesség fogalmával. Ezután az amerikai kutatók járta úton haladva, különböző anyagokat vizsgál: mesterséges agyag-homok keverékek talajfizikai jellemzőinek változását adja meg különböző kevorési arányok esetére. Az út anyagául kiválasztott talajjal szemben támasztott legfontosabb követelmény a megfelelő szilárdság. Az útburkolaton haladó kerék nyomása mintegy 5 kg /cm 2; a talajnak ezt az igénybevételt alakváltozás nélkül kell elbírnia. A szerző sorozatos kísérletekkel megállapítja a talaj szilárdságát különböző víztartalom és keverési arány esetén. Nincs olyan talajnem, amely minden konzisztencia-állapotban megfelelő szilárdságú. A víztartalmat változtatva, megfigyelhetjük, hogy a talaj szilárdsága legnagyobb a zsugorodási határon, rohamosan csökken, ha a víztartalom a plasztikus határ felé halad-, ezután fokozatosan tovább csökkenve, a folyási határon zérussá lesz. Meg kell tehát akadályozni a földút átázását, mert az átnedvesedés a szilárdság gyors csökkenését, és ez az út teljes megrongálódását okozza. Az agyagbetonút megoldásának a kulcsa a kapilláris úton való vízfelvétel. A talajon átszivárgó víz követi a Darcy-iéle törvényt, de a vízáteresztőképességi együttható (k) egyetlen talajra sem állandó, hanem változik a minta konzisztencia-állapotával. Közelítőleg állandó, míg a talaj víztartalma a plasztikus határ alatt marad, a víztartalom növekedésével rohamosan nő és a folyási határon csaknem százszoros lesz. A vízszintes mintán átszivárgó vízmennyiség a Casagrande által felírt differenciálegyenlettel jellemezhető: к h, h, , (,'q -= — dt — = hidraulikus gradiens, s = t ídopont2 S ban a vízszál távolsága, h l = kapilláris emelkedés legnagyobb értéke. A vízmozgás differenciálegyenlete: dz к h, — = n -- hézagtérfogat. dt nz A szerző az egyenleteket általánosítja a gravitáció hatására és vele szemb. n történő vízmozgás esetére is, továbbá meghatározza a kapilláris emelkedés legnagyobb értékét is. A vízáteresztőképességi együttható (k) és a kapilláris emelkedés magassága (h x) egymástól nem független változók. Mindkettő változik a víztartalommal, éspedig ellenkező értelemben, úgyhogy szorzatuk (kh l) csaknem állandó marad, így a talaj jellemzésére alkalmas.
