Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - VII. Szakirodalom

SZAKIRODALOM 63 „fejre eső tégla"-kockázata sem tűrhető: abszolút biztonság szükséges. Láncolatos következmények u. i. a szerkezet messzemenő roncsolódására vezethetnek. De számos tekintetben a kerékpározó viszonylagos biztonsága is kielégítő. Gibrat egy hidrotechnikai példája szerint legalábbis gazdasági tekintetben, a szerző megbecslései és hivatkozásai szerint azonban — az életben kénytelen megtűrt 1—10 milliomodnyi halandóságkockázat mellett — akkor is, ha emberéletről van szó. A második tekintetben kétségtelen, hogy az aránylag egyöntetű anyaggal dolgozó gépészmérnökkel szemben az építőmérnök határozottan hátrányosabb helyzetben van. Kísérletei legjobb esetben torzított tapasztalati eredményeket adó kismintákra szorítkoznak, tételei pedig elvont mintákra, s elvont megfigyelésekre támaszkodnak. Mindemellett a legalább tízéves szavatosság Damokles kardja függ a feje felett. De ha már a használt anyag geometriai vonatkozásainak: az elemi parallelepipedonoknak, tengelyeknek, hatásábráknak, vagy az anyag fizikai jellemzőinek — sűrűség, nyujthatóság, rugalmasság, ellenállás, súrlódás — olyan nagy szerepet tulajdonít a mérnök, miért hanyagolja el elméleteiben az építőanyagok statisztikai paramétereit ? Mindenesetre, amint számos, jobb híjján elfogadott képlet sejteti, szemcsés anyagoknál pl. elégtelen a szemeloszlási görbének egy statisztikai jellemzőjére, a szemcseátmérők középértékére szorítkozni. Valószínűleg a statisztikai paraméterek teljességére kell kiterjeszkedni. Az pedig a fizika néhány fejezetének mintájára kétségtelennek látszik, hogy az építőanyagok elméletében is, amelyben az egyenkint dinamikailag nem követhető szemcsék sokaságával állunk szemben, előbb vagy utóbb a statisztikai következtetés kerül előtérbe. Azt, hogy már egy adat statisztikai kezelése is figyelemreméltó részsikerre vezethet, a szerző Cuquotnak a síkcsúszólapokon mutatkozó súrlódási együtthatóról 1934-ben közölt elméletén szemlélteti. Ez izotrop anyagnál a csúszólap szemcselapállásainak egyenletes eloszlását ж feltetelezve, valószínűségi meggondolások útján a fizikai súrlódási együtthatónak —lel való szorzódására mutat, bevágásoknál jó megegyezésben a tapasztalattal. 2 Az ötödik cikk a szemcsés szerkezetű anyagok kapcsán a kontinuum és analitikai geometriának valamelyes diszkontinuum és statisztikai geometriával való kiegészítésén elmélkedik. Ködös fejtegetéseivel ellentétben meg kell állapítanunk, hogy az első tekintetben a gömbhalmazok geometriájában már hivatkozhatunk egyes eredményekre, a kontinuumok valószínűségi geometriája pedig integrálgeometria néven nagy lendülettel épül ki. A zárócikk a konkrét műszaki alkalmazásokról ad—nézetünk szerint— igen figyelemreméltó összefoglaló képet. Nem annyira az eddigi alkalmazásoknak —- természetesen egyszerű — felsorolásáért, hanem főleg azért a bő és tüzetes adatú irodalmi összeállításért, amely 204 könyv, jelentés, összefoglalás és szakcikk címét tartalmazza. Igaz, hogy egy-két angolszász standard művön kívül szinte kizáróan francia szerzők munkáit (Jordán Károly francia nyelvű közleményeit beleértve), de ebben a tekintetben a cikk keltéig met jelenteket. S ami e közlemények olvasói számára fokozott jelentőségű: 76 adatával a híd-, út-, vasút- és vízépítőmérnöknek, valamint a talajmechanikusnak érdekköréből. E tekintetben Daeves K. (nem idézett) Praktische G rosszahl-Forschung (Berlin, VDI, 1933) című művét is felülmúlja. Ennek 211 adata u. i. az elméletin kívül szinte kizáróan gépész, vegyész, bányász érdekkörű. Mindebből örömmel állapítható meg, hogy Moivre, Laplace, Bertrand és Poincaré nemzete Borel, Frechet, Lévy és újabb munkatársaik elméleti munkássága mellett a valószínűségszámítás műszaki alkalmazása terén is hagyományaihoz méltó helyére törekszik. , • Dr. Szentmartony Tibor. Cummings A. E.: Dinamikus cölöpverési képletek. (

Dynamic Pile Driving Formulas.) A Harvard egyetem Mérnöki Továbbképző Intézetének (

Graduate School of Engineering) közleménye, 1939—40., 275. szám. Talajmechanikai sorozat, 11. sz. 27 oldal. Több mint száz év óta folynak kísérletek a cölöpök sztatikus teherbírásának meghatározására szolgáló dinamikus cölöpverési képletek felállítására. Gyakorlatilag valamennyi képlet az energiaegyenleten alapszik, mely a valóságnak megfelelő, elméletileg is helyes alakban a következő: Wh = CRs + Q (1)