Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)
1-4. szám - VII. Szakirodalom
SZAKIRODALOM 59 A lehetőségek kiválasztásánál és a tervek elkészítésénél két cél lebegett a hivatal előtt: egyrészt olyan tározási lehetőségeket feltárni, amelyek termelésével a téli energiahiányt fedezni lehet, másrészt a tározást a lehető legnagyobbra venni. A nagy medence tervezését és a teljes kihasználást az okolja meg, hogy Svájcban már csak korlátozott számban vannak számottevő tározási lehetőségek. A tervezésnél tehát háttérbe szorították a gazdaságossági kérdést és a súlyt az energiamennyiségre helyezték át azzal, hogy a gazdaságosság amúgyis időben változó fogalom, és a ma még nem gazdaságos mű a körülmények megváltozása folytán azzá válhatik. Ha pedig valamely tározó a feltétlen gazdaságosság elve alapján épül meg, a módosult körülmények kívánta bővítése — főleg a völgyzárógát növelésének súlyos akadályai miatt — csaknem lehetetlen. Ezért inkább drágább energiát termelő, de a lehetőséget teljesen kimerítő nagy tározómedencéket terveztek. A megtervezett medencék zöme 10—100 millió köbméter között van, de mindegyiknek a befogadóképessége meghaladja az 5 millió m 3-t. Kiemelkedik az andermatti mű, amelynek hasznos térfogata 421 millió m 3. A vizsgálatok nem terjedtek ki a kisebb tározási lehetőségekre, azokra, amelyeknél a völgyelzárást földgáttal kellene megoldani, valamint azokra a természetes tavakra, amelyeknek földalatti lefolyása van. A tanulmányban kidolgozott tervek általános terveknek tekintendők. Megvalósulásuk esetében újabb, részletes vizsgálatok szükségesek. A tervek áttekinthetősége és könnyebb összehasonlíthatósága érdekében egységes alapelvek szerint dolgoztak, különösen a tározó tér méretezését és a kiépítési tényezőt illetően. Az általános elrendezés és a művek vonalvezetésének megállapítása legtöbbször az 1 : 50.000 méretarányú országos felvétel térképlapjain (Sigfriod-térkép) történt, de a völgyzárógát tervezéséhez az elzáróhelyekről külön részletes felvételek készültek. A geológiai viszonyok tisztázása a zárógát helyére korlátozódott, ezt azonban csaknem minden helyen megvizsgálták. A közölt geológiai adatok csak általános tájékozódásra szolgálnak. A vízhozamokat többéves időszakra határozták meg. Ahol ez nem volt lehetséges, ott a szomszédos vízfolyás lefolyási viszonyainak figyelembevételével, a hidrológiai hasonlóság alapján számoltak. A tározómedence hasznos térfogatát általában az ,,éves tározó" fogalmának megfelelően, a párolgási, elszívárgási és egyéb vízveszteségek figyelembevételével állapították meg. Ahol ennél nagyobb medence létesítésére kínálkozott alkalom, ott esetleg tervbevették a szomszédos vízfolyás bevezetését a medencébe. A kiépítési tényezőt — a gépi berendezés teljesítményének és az átlagos üzemi teljesítménynek viszonyát —- a téli időszak (október—március) energiamennyiségének figyelembevételével napi 7 órás üzem alapján határozták meg. Csak a legnagyobb tározóknál vettek napi 11 órás üzemet alapul. Az elmondott feltételek alapján készült terveket szemléltető módon, mintaszerű kivitelben mutatja be a tanulmány. Rövid műszaki leírásban ismerteti az egyes vizsgált tározási lehetőségeket, amely tartalmazza a mű általános leírását, a topográfiai, geológiai és vízrajzi viszonyokat, az energia- és teljesítményadatokat, végül az építési- és az energiatermelési költséget, és a leírást pempás, többszínnyomású tervmellékletekkel teszi teljessé. Mellékelve van az 1 : 50.000 méretű áttekintő térkép, hossz-szelvény, a vízhozam- és teljesítményábrák, az elzárás helyének geológiai szelvénye, valamint a medence vízfelszínének, befogadóképességének és a völgyzárógát faltérfogatának görbéje a magasság függvényében. Ezenkívül egy részletesebb, 1 : 10.000—1 : 20.000 mérotarányú rétegvonalas térkép az elzárás helyéről és a medencéről, továbbá néhány jellemző fénykép, esetleg légi-felvétel. Az alábbi táblázat a közzétett tervek energiatermelését és építési költségét mutatja be:
