Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - VII. Szakirodalom

60 SZAKIRODALOM 60 Teljesítmény millió kWó Építési költség Vízgyűjtőterület millió svájci télen nyáron az egész frank • X—IV V—IX évben Aare 899 337 1.236 641 Reùss 1.300 213 1.513 640 Limmat 283 11 294 203 Rajna 1.866 680 2.546 1.135 Thür 108 73 181 93 Adda 212 135 347 136 Tossin 873 683 1.556 451 Rhône 2.193 568 2.761 1.197 Svájc egész területén 7.734 2.700 10.434 4.496 A nyári energia termelési költségét 1-0 centime

/кWó-ra, és az üzemi költséget az építési költség 8-5%-ára véve, az első csoportba tartozó műveknél a téli energia termelési költsége 4-6 centime/kWó-ra adódott. (12-3 forintfillér, illetőleg 4-1 békefillér/kWó.) A 6 centime /кWó-nál nagyobb termelési költségű műveket figyelmen kívül hagyva, a teljes építési költség 2700 millió svájci frank és a termelési egységár 3-4 centime/kWó. (9-3 forintfillér, illetőleg 3-1 békefillér/kWó.) Magyarország elméleti vízerőkészletének most folyó korszerű feltételek alapján való felvételénél, a Vízrajzi Intézet és a Vízerőügyi Hivatal vállvetett munkájában, a svájci példa legfőbb tanulsága: a jobb jövőt szolgáló tanulmányoknak messze meg kell előzniök a tényleges szükségleteket és a mostoha külső körülményeknek nem hogy gátolniok, hanem éppen ellenkezőleg, sürgetniök kell őket. „ . K, Az Iowa Vízépítési Kutatóintézet. (The Iowa Institute of Hydraulic Research.) A University of Iowa mérnöki kiadványsorozatának 30. füzete. Iowa City, 1946. (80 oldal, 36 ábra.) A beszámoló részletesen ismerteti a kutatóintézet keletkezését, fejlődését, működését és eddig végzett munkáját. Az Iowa Cityben működő kutatóintézet egyike az Egyesült Államok legnagyobb és legkitűnőbb vízépítési laboratóriumainak. 1918-ban szervezték, azóta azonban a kezdeti szerény berendezés hatalmasat fejlődött. A laboratórium 50 m hosszú, 9—14 m széles ötemeletes épületben van elhelyezve az Iowa-folyó partján, közvetlenül a folyón lévő duzzasztómű alatt. Az igazgatási helyiségek és a kísérleti berendezések mellett könyvtár, több műhely és anyagraktár foglal helyet az épületben. A víztáplálás a legtöbb kísérletnél kettős körforgással történik. A vizet két, 150 köbméteres tartány tárolja, ahonnan 50 LE-s szivattyúk nyomják a vizet a két magastartányba. A vízhozamok pontos meghatározására két 8 tonnás mérlegtartány szolgál. Az alagsorban, nagyobb kísérletek céljára két, közvetlenül a folyó duzzasztott vizével táplált csatorna húzódik, az egyik 4-9 m széles, 4 m mély és 30-5 m hosszú, a másiknak a keresztmetszete 9-3 m

2, és az épületen kívül, a szabad ég alatt, egészen a vízkivételig fut, —- 91-5 m hosszú. Az Intézet szervezetileg az egyetemhez tartozik, de tevékenységében önálló. Élén az igazgató, jelenleg Hunter Ноше professzor áll. Társigazgatók: E. W. Lane professzor, L. G. Crawford kerületi mérnök és M. E. Nelson mérnökkari főmérnök. Önálló kísérletvezető mérnökök J. W. Howe, С. J. Posey és J. S. McNown professzorok. Mellettük még 11 tudományos segéderő és megfelelő segédszemélyzet működik. A kutatóintézet munkáját még az egyetem mérnökkari dékánjának, F. M. Dawson professzornak az elnöklete alatt működő tanácsadó testület segíti. A laboratórium fejlesztése során nagy érdemei vannak S. M. Woodward, F. A.