Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának munkaterve

A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM VÍZÜGYI MŰSZAKI SZOLGÁLATÁNAK MUNKATERVE.

1 D. C. 626/628-1 (439) : 338 A második világháború erősen megtépázta hazánkat. Közlekedési hálózatunk tönkrement, iparunk nagyrészt elpusztult, mezőgazdaságunkat teljesen kifosztották. A romokban heverő ország minden polgárának és valamennyi hivatalos tényezőjének egyaránt első kötelessége teljes erővel közreműködni az ország újjáépítésében. Másfél évvel a fegyverszünet megkötése után a romok eltakarításának legsürgősebb feladatait nagyrészt elvégeztük és megindult az újjáépítés is. Ebből a nagyfontosságú munkából a vízügyi szolgálat is kiveszi a maga részét az ország mindenkori teherbíróképességétől megszabott keretek között. Az országépítés nagyszabású szervezési és építési munka, amelynek legfontosabb kelléke a tervszerűség. Szükségét láttuk tehát, hogy a vízkárok kiküszöbölésének és a vizek hasznosításának nagyszámú teendőjét több évtizedre terjedő munkatervbe foglaljuk össze, amely azután vízügyi politikánk alapjául szolgálhat. * A vízügyi szolgálat több évtizedes hagyományok alapján áll akkor, amikor teendőit munkatervbe foglalja. A víziberuházásokról szóló 1908. évi XLIX. tc. a hajózható folyók szabályozására vonatkozó 25 éves munkaprogrammot ölelt fel. Az 1914. évi XXXVIII. tc. az állami szabályozás alá nem eső folyók kártételei ellen teljesítendő munkákról, ugyan-, csak egy 20 éves beruházási programm alapjait vetette meg. Hasonlóan az 1929. évi III. az állami kezelésű folyók szabályozásáról szóló törvénycikknek is az volt a célja, hogy 15 évi tervszerű munka pénzügyi fedezetét biztosítsa. Felsorolásunkban utolsó, de jelentőségben messze kimagaslik az a munkaterv, amelyet századunk legnagyobb magyar vízimérnöke: Sajó Elemér készített ,,Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása, és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában" címen. Vízügyi teendőinknek erre a messzenéző és minden problémát felölelő összefoglalására alapoztuk jelen programmunkat is. Az Emlékirat 1930-ban látott napvilágot és arra az alaptételre épült fel, hogy az ármentesítés és a vele kapcsolatos belvízrendezés munkálatai nagyrészt befejeződtek, és ezzel a vizek rendezésének korszaka lezárult : itt az ideje, hogy széles alapokon, az ország gazdasági rendjébe a leghasznosabban beleillesztve, megoldjuk a vizek hasznosításának kérdését is. Az Emlékirat alaptételét az 1940—42., rendkívüli csapadékos esztendők árvízi tanulságai részben megcáfolták. Az újabb tapasztalatok és a fokozódó követelmények alapján nem állíthatjuk, hogy a vizek rendezésének munkája befejeződött, mert mind a tiszai, mind a dunai védtöltések további fejlesztésre szorulnak és a belvízlevezetés jelentősége a földreform végrehajtása következtében nagymértékben fokozódott. Az ármentesítctt területekre hulló csapadékvizek nem tározhatók hónapokig a kisbirtokokra felosztott földeken, 1 A vízügyi műszaki szolgálat célkitűzéseinek ez az összefoglalása a miniszteri jóváhagyás előtt nem tekinthető még a földmívelésügyi minisztérium hivatalos programmjának. (A szerkesztő.)