Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának munkaterve

4 A VÍZÜGYI MŰSZAKI SZOLGÁLAT hanem olyan gyors levezetésükről kell gondoskodnunk, hogy ne veszélyeztessék az újonnan keletkezett kisegzisztenciák létalapját. A vizek rendezése terén tehát, részben természeti okokból, részben a földbirtokmegoszlás változása következtében megszaporodott új teendők várnak reánk. Nem változott azonban az alaptétel a vizek hasznosítására vonatkozó részében. Ezen a munkaterületen az emlékirat megjelenése óta eltelt idő alatt fejlődés észlelhető. Az 1937. évi XX. te. életrehívta az Országos Öntözésügyi Hivatalt. Megkezdte működését a Vízerőügyi Hivatal. Hozzáfogtak a Sajó- és a Sió-folyó csatornázási munkálataihoz, megállapították a Duna—Tisza-csatorna végleges nyomvonalát és eldöntötték a magasvagy mélyvezetés évtizedek óta vajúdó kérdését a magasvezetés javára. Nagyszabású kísérletek tisztázták a legeredményesebb szíkjavítási eljárásokat, a sáncolások elterjesztése érdekében több kísérleti sáncolást hajtottak végre, és élénk ütemben folytak a vízmosáskötési, folyószabályozási, lecsapolási és talajcsövezési munkálatok is. Mindezek a munkák jelentőségükben megnövekedtek azoknál a szerepüknél fogva, amelyet az ország újjáépítésében betöltenek. A víziszállítás, a vízerőkihasználás, az öntözéses gazdálkodás és a különböző talajjavítások fokozott ütemű vízépítési tevékenységet kívánnak. A nagyarányú vízimunkálatokat sürgeti hazánk ipari és mezőgazdasági termelése, népünk boldogulása és jóléte. Az országépítés tervei között a vízügyeket több okból az elsők közé kell sorolnunk: 1. A hegységek koszorúzta medence közepén fekvő sík országterületnek 25'2%-a a vízkároktól állandóan fenyegetett ártér. Az árvíz- és belvízmentesítés kérdése ezért az egész nemzet életébe vágó országos üggyé emelkedett. 2. Tenger nélküli országunk egyetlen mindenkor szabad és független külkereskedelmi útja a nemzetközi Duna. 3. Már ma is sűrű, szaporodó népességünk eltartását csak a legbelterjesebb mezőgazdasági termelés biztosíthatja, ez pedig aszályos éghajlatunkon öntözés nélkül el nem képzelhető. 4. Beruházásaink sorrendjének megszabásánál szegénységünk arra kényszerít, hogy a termelékeny, a befektetett tökét hamar visszatérítő közmunkákat részesítsük előnyben. Márpedig a vízimunkálatok ilyenek, hiszen közismert, hogy pl. az alföldi rizsöntözések az első évben visszafizették a berendezés költségeit. 5. Nagy súlyt ad a vízimunkálatoknak rendkívüli sokoldalúságuk, aminek folytán a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem igen nagy körére hatnak élénkítően. (Gondoljunk pl. egy hajózható öntözőcsatornára.) Jelentős előnyük, hogy jobbára földművek. Idegen anyagszükségletük csekély, és külföldi behozatalt egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben tesznek szükségessé. 6. Végül a vízimunkálatok mellett szól páratlan szociális jelentőségük : aránylag sok tanulatlan munkás foglalkoztatására alkalmasak az ország egész területén elosztva, és olyan időben végezhetők, amikor a mezőgazdasági termelés kényszerű szünete munkanélküli tömegeket szabadít fel. Mivel pedig a költségeknek átlag 60%-a munkabérre esik, ez a pénz szinte azonnal visszafolyik a gazdasági élet vérkeringésébe. A felsorolt okok folytán a vízimunkálatok egészen kiváló mértékben szolgálják az országépítés nagy célját : a széles néprétegeknek gyors és tarlós felemelését. Ennek a ténynek a felismerését tükrözik az utóbbi évtizedekben világszerte végrehajtott hatalmas vízügyi közmunkák, amelyek — azonkívül, hogy a munkanélküliség elleni küzdelem legerősebb fegyverei voltak — új gazdasági egyedek millióit állították a termelés szolgálatába, és pénzügyileg is figyelemreméltó eredményeket hoztak. Nem hasonlíthatjuk magunkat a nagy és gazdag államokhoz, de Magyarország még a hozzá gazdasági szerkezetben közel-