Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának munkaterve

16 A VÍZÜGYI MŰSZAKI SZOLGÁLAT Szűk határaink között a termésterületnek ez a virtuális megkétszerezése mind szaporodó népességünk eltartása, mind külkereskedelmi mérlegünk egyensúlyának szempontjából egészen elsőrangú jelentőségű. Ezért hívta életre az 1937. évi XX. törvénycikk az Országos Öntözésügyi Hivatalt, és intézkedett az öntözéses gazdálkodás lehetővé tétele érdekében szükséges munkák végrehajtásáról. A törvény a Tisza és Hármas-Körös-folyón egy-egy duzzasztómű létesítését és a Tisza mentén két szivattyútelep megépítését rendeli el, miáltal mintegy 260.000 kat. hold öntözése válik lehetővé. Az Országos Öntözésügyi Hivatal által végrehajtandó munkálatok költségeinek biztosítására Öntözési Alap létesült, amely 14 év alatt összesen 80 millió pengő beruházás pénzügyi fedezetét biztosítja. 1. Az öntözési törvényben foglalt munkálatoknak a folytatását és befejezését szolgálatunk egyik legalapvetőbb és legfontosabb feladatának tekintjük, ezért a még szükséges munkálatok költségeit felvettük programmunk költségelőirányzatába. A törvény alapján végrehajtandó munkálatokból az Országos Öntözésügyi Hivatal eddig kereken 25 millió pengő értékű munkát végzett el. Figyelemmel arra, hogy az elköltött összeg jelentős részének felhasználása már a pengő értékromlásának idejére esett, az Országos Öntözésügyi Hivatal által eddig végzett munkák értékét békepengőben kifejezve kereken 20 millióra becsüljük. Ebből az összegből megépült a Hármas-Körös folyón a békésszentandrási duzzasztó, elkészült a tiszafüredi öntöző-szivattyútelep, a hozzátartozó csatornákkal és most folynak a hódmezővásárhelyi szivattyútelep befejező munkálatai. A fentiek sz;erint tehát az öntözési törvény biztosította 80 millió pengőből eddig csak 20 millió pengő felhasználására került sor, így még kereken 60 millió pengőt kell befektetni, hogy a törvényben foglaltaknak eleget tegyünk. A tiszántúli öntözőrendszer munkáinak befejezésére előirányzott 60 millió pengő összegből el kell végeznünk még a Tisza folyón Tiszalöknél létesítendő duzzasztómű és hajózsilip építését, az öntöző és hajózható főcsatorna földmunkáját, valamint műtárgyainak létesítését, majd az elsőrendű öntözőcsatornák elkészítését. A mű összesen 260.000 kat. hold öntözését fogja lehetővé tenni, amelyből 200.000 kat. hold öntözését a nagy, hajózható öntöző-főcsatorna látja el, 60.000 kat. holdat pedig egyéb művek. (35.000 kat. holdat a már említett szivattyútelepek, 25.000 kat. holdat a békésszentandrási duzzasztómű.) Az utóbbiak nagyrésze már elkészült. 2. A Tisza folyón — az előző pontban ismertetett tiszalöki duzzasztóművön kívül — még másik három duzzasztómű építését tervezzük. Minden egyes mű további öntözővízszerzési lehetőséget jelent. A 4 duzzasztóművel a magyar Tisza-szakaszt csatornázzuk, és ennek folytán a bögék párolgási és elszivárgási, továbbá zsilipelési veszteségeire számított 10 m

3\mp vízmennyiségen felüli teljes vízhozamot öntözési célokra vehetjük ki a folyóból. A Tiszán Tokajnál rendelkezésünkre álló kisvízmennyiség — a kivételesen száraz időszakoknak megfelelő 25 napot figyelmen kívül hagyva — átlag 120 m

3/mp. Ha ebből a fentemlített 10 m

3-es vízmennyiséget levonjuk, a tiszántúli hajózó és öntöző főcsatorna táplálásához szükséges 60 m

3/mp öntöző vízmennyiség kivétele után is még további 50 m

3/mp öntözővíz marad a mederben. Ezenfelül a vízlépcsők közötti bögékben tárolt vízmennyiség is felhasználható részben öntözés céljára. A szegedi, szolnoki és tiszafüredi bögéből ugyanis a hajózás sérelme nélkül összesen 136 millió m

3 vizet tudunk felhasználni, melyet az 1904. évi katasztrofálisan alacsony vízállás időtartamával elosztva újabb 40 m

3\mp vízmennyiséget kapunk. A Tisza csatornázása által tehát az öntözésre felhasználható vízmennyiség 90 m

3/mp-cel 150 m

3/mp-re növekszik. Ezzel a vízmennyiséggel 30 éven belül az 1.) tételben szereplő tiszavölgyi 235.000 kat. holdon felül egyelőre