Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának munkaterve

MUNKATERVE 9 mederrel kell számolnunk 7500 P/km átlagos költséggel. így adódik költségvetésünk összesen 54 millió P-ös előirányzata. 3. A vízmosások megkötésé nek költsége a következő tétel. A lazább talajú lejtős területeken mindig megvan a termőréteget lepusztító vízmosások keletkezésének veszélye, és a már megkötött vízmosások is gyakran újraélednek, részben mert nincs olyan törvény, amely intézményesen szolgálná keletkezésük meggátolását, részben, mert az érdekeltek nemtörődömségből, és sokszor rosszindulatból a már kész művek karbantartását elhanyagolják. A sáncolás széleskörű elterjedésétől lényeges javulást várunk ezen a téren, de — különösen szőlőtermelő hegyes-dombos vidékeinken — sokáig megmarad még a vízmosások keletkezésének veszélye. A kultúrmérnöki hivataloknál mindössze 30 vízmosás megkötésének terve áll készen, 19.600 m

3 falazatot jelentő 203 db. gáttal, de ezek az elvégzésre váró feladatoknak csak töredékét képviselik. Eddigi tapasztalataink alapján megállapíthattuk, hogy évente 1 millió pengő szükséges ahhoz, hogy vízmosásaink megkötésének munkáiban eredményt érhessünk el, mert rendkívül fontos a jelentkező bajok csírájában való megfojtása, az azonnali beavatkozás, amely természetesen csak kellő költségvetési fedezet birtokában lehetséges. Ezzel a meggondolással vettünk fel a költségvetésbe vízmosáskötési munkálatokra 30 millió pengőt. Végeredményben a kisebb vízfolyások, patakok és vízmosásos medrek szabályozására együttesen 150 millió pengőt irányoztunk elő. III. Kikötők. Egészséges nemzetgazdaságban a különböző közlekedési rendszerek — a szállítmányokat természetüknek megfelelően megosztva — kölcsönösen kiegészítik egymást. Ennek a megosztásnak a feltétele a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedési hálózat szerves összefonódása. Az olcsó víziszállítás előnyeit csak akkor élvezheti a nemzetgazdaság, ha a távolsági forgalom nem romlandó tömegárúi a természetüknek leginkább megfelelő víziúton továbbíthatók. A kikötők és rakodópartok ezt a célt szolgálják, mikor átrakási lehetőséget teremtenek a közutak és vasutak, ill. a hajóút között. Fejlesztésük és szaporításuk tehát elsőrendű gazdasági érdek. A téli kikötők nemcsak a hajók teleltetésére valók, hanem kellő számban, és alkalmasan elosztva, lényegesen csökkentik azt a veszélyt, hogy a zajlás megindulásakor még útban lévő hajók a nyilt folyón jég közé rekedjenek. Ezen a réven a hajózási idény napokkal meghosszabbodhatik. Mind a kikötők építése és fenntartása végett, mind a folyószabályozási munkálatok céljaira teljesítőképes kotró- és hajóparkra van szükség. 1. A Duna mentén a megfelelő közúti és vasúti csatlakozással rendelkező rakodóhelyek szaporításán kívül, az újpesti Dunaszakasz rendezésével kapcsolatban ipari, kereskedelmi és sportkilcötö létesítése van tervbevéve. Ennek a kikötőnek feltöltései, mólói, rakpartjai, kőhányásai és burkolatai a kikötők fejlesztésére itt előirányzott összegben szerepelnek. A rakodóberendezések, daruk és raktárak költségeit a kikötőt használó helyi érdekelteknek és a városnak, esetleg a kereskedelemügyi minisztériumnak kell biztosítania. A téleleji hajózás biztonságának fokozása végett téli menedékhellyé kell alakítani a Duna néhány mellékágát. Ilyenek a győri Dunaág torkolati szakasza, a hárosszigeti Dunaág, az adonyi és ercsi Holt-Duna, a solti mellékág és a mohácsi telelő. Ezeken a helyeken a jégveszély elhárítása esetén ipartelepek is létesülhetnének.