Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - VIII. Szakirodalom

MASKJEVICS: HOSSZÚIDEJŰ HIDROLÓGIAI ELŐREJELZÉSEK 87 3. a hótakaró víztartalma március végen és a december—márciusi középhömérséklet; 4. ugyanazok, és a szeptemberi csapadék mennyisége (mint a talaj víztartalmának jellemzője); 5. ugyanazok, de a szeptemberi csapadók helyett az októberivel; 6. a hótakaró víztartalma március végén és a márciusi középhőmérséklet; 7. a hótakaró legnagyobb téli víztartalma és a márciusi középhőmérséklet; 8. a hótakaró legnagyobb téli víztartalma és a december —márciusi középhőmérséklet; végül 9. a hótakaró víztartalma és a tetőzés előtti három napig hullott folyékony csapadék összege, továbbá az olvadás kezdetétől a tetőzés előtti harmadik napig terjedő időszak középhőmérséklete. A korrelációs együttható az 1. esetbeli 0-694 ± 0-069-től a 9. esetbeli 0-914 ± 0-02-ig változik, matematikai szempontból tehát a kapcsolatok meglehetősen szorosak. Az 1 — 9. egyenlettel számított vízállások a tényleg bekövetkezett tetőzést az esetek 70%-ában ± 1 m-re megközelítik. Az eltérések '/з-а, 30 cm-néi, kereken fele 60 cm-nél kisebb. (A legnagyobb hiba 225 cm!) Az 1. egyenlettel március 10-én a2.-almárcius20-án, a többiekkel (kivéve a 9.-et) március végén lehet a várható árvízszint előrejelezni. A vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a hótakaró március 10-i és legnagyobb víztartalma között elég szoros a kapcsolat, az utóbbit tehát március 10-én statisztikai alapon meg tudjuk becsülni. Ha pedig november 1-től megszerkesztjük a havi középhőmérsékletek összegező-vonalát, a görbe alakjából már február végén következtethetünk a márciusi középhőmérsékletre, de még inkább a képletekben szereplő december —márciusi középhőmérsékletre. Ezzel a két fogással a 7. és 8. képlet március 10-én használhatóvá válik, vagyis az első prognózis háromféle alapon is elkészülhet. Mivel a tavaszi árvizek tetőzése az időbeli elemzések szerint a március 26 —május 5. közti időre esik, ez azt jelenti, hogy 16 — 50 nap-pal előrp. átlag ± 50—60 cm megbízhatóságú előrejelzést lehet adni. Még egyszerűbb március 10-én az i/a, 2la, 4ja és 5. grafikon és az 1. egyenlet segítségével előzetes, március végén pedig tényleges mérési adatokon alapuló második prognózist készíteni. (A márciusvégi előrejelzés céljaira a szerző még egy korrelációs egyenletet vezet be, amelynek változói a hótakaró márciusvégi vízkészlete és a jégfelszakadás időpontjának az átlagos időponttól való eltérése napokban.) Az előrejelzések sikerének ellenőrzése végett a szerző az említett 1 — 5. grafikonok mellett olyan ábrákat is készít, amelyek az 1 — 10. korrelációs egyenletek segítségével számított tavaszi vízállásmaximumoknak a tényleg bekövetkezett tetőző magassággal való összefüggését ábrázolják és mindezekbe berajzolja a szóródó pontok burkológörbéit. Ezek minden független változónak tekintett hidrológiai elemhez és minden korrelációs egyenlethez a várható tavaszi árvíz magasságának egy alsó és egy felső határértékét adják meg. Ha kikeressük az alsó határok legnagyobbikát és a felső határok legkisebbikét, a kettő számtani közepét fogadhatjuk el várható vízállásnak. Ezt az el járást MUSAKOV a határok közé szorítás, összeszűkítés módszerének nevezi. Az így a múltra kiszámított „prognózisok" hibája a március 10-i előrejelzés esetén + 199 és — 144 cm között van, míg az április 1-i előrejelzések csak +92 és —110 cm közötti értékkel térnek el a ténylegesen bekövetkezett tetőző vízállástól. Az első előrejelzés hibája az esetek 67%-ában, a másodiké 97%-ában ±100 cm alatt maradt. Végül az időjárási elemek alakulása (a november —márciusi középhőmérsékletek, hórétegvastagságok és csapadékmennyiségek összegezővonalai) alapján ugyancsak a határok közé szorítás módszerével készített előrejelzések sikerességének vizsgálata is hasonló eredményeket ad. A hét nagy árvízre kapott eltérések számtani közepe —66 cm, a 13 közepes árvízé +15 cm, a hét alacsony árvízé +79 cm, a 13 nem típusos árvízé +44 cm. A legnagyobb eltérések —156 és +210 cm között mozognak, de az eltérések 82-5% ában méteresnél kisebb a hiba. A következőkben a Moszkva folyó jégviszonyainak előrejelzése céljából a téli félév hidrológiai jelenségeit elemzi a szerző. Elsősorban az első téli (nulla alatti középhőmérsékletű) nap, a jég megjelenése és a beállás kelte közötti kapcsolatokat keresi, a levegő és a víz lehűlésének párhuzamát vizsgálja, majd megállapítja a negatív középhőmérsékletű