Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - I. A vízügyi műszaki szolgálat háború halottai - in memoriam

HÁBORÚS HALOTTAINK 5 1939-ben mint műszaki tanácsos a sátoraljaújhelyi folyammérnöki hivatal főnöke, s 1940-től, mint min. osztálytanácsos, a gyulai folyammérnöki hivatal főnöki teendőinek ellátására kapott megbízást. Bő élettapasztalatát és nagy műszaki tudását áldásosán érvényesítette mind a folyammérnöki munkakörb n, mind a felügyelete alá tartozó ármentesítő társulatok műszaki vonatkozású ügyeiben. Gyulai működésének kezdetére esik az 1940—42. évi, emberemlékezet óta elő nem fordult körösvölgyi belvíz veszedelem, melynek leküzdésében, a védekezések irányításában, kimagasló szerepet játszott. S mikor a békésszentandrási duzzasztómű üzembehelyezése után megindultak a Körösökön a menetrendszerű hajójáratok, a víziutak óriási jelentőségének tudatában lelkes harcosa lett a munkálatok folytatásának. Ezt azonban már nem érhette meg. Buda ostroma alatt, 1945 januárjában, bombatámadás áldozatául esett. Mint ember a legkiválóbbak közé tartozott. Tudását, tapasztalatait nem tartotta meg magának, igyekezett minél tágabb körben továbbadni. Beosztottjait, munkásait mindig munkatársainak tekintette és ezért mindenki szerette. Nagy György. PAUNCZ REZSŐ, 1890-1945. 1945 január 18-án, Buda ostromának egyik szomorú hajnalán, rajongásig szeretett felesége és leánya mellől ragadták el vesztüket érző, megzavarodott elméjű bérencek, hogy elhurcolt társaival együtt embertelenül legyilkolják és ismeretlen helyen hantolják el, ahol még kereszt sem jelzi sírját. Kiváló és nagytudású, többévtizedes gyakorlattal rendelkező tagját vesztette el benne a vízimérnökök gárdája. Tudásánál csak szerénysége volt nagyobb. Példaadó szorgalmát, kötelességtudással párosult rendkívüli munkabírását mindenki elismerte és csodálta. Nem folytatom, mert minden jó, amit mérnökemberről el lehet mondani, illik rá. Mérnöki pályafutását a Soroksári Dunaág Rendezési Munkálatainak Kirendeltségénél 1913-ban kezdte. Onnan vonult be katonának 1914-ben mint tartalékos hadnagy, és becsülettel küzdötte végig az első világháborút. Elérte a főhadnagyi rangot és öt ízben kapott kitüntetést, köztük az I. oszt. ezüst vitézségi érmet. 50 havi frontszolgálat után a háború végén olasz hadifogságba esett, mert kötelességtudása akkor sem engedte, hogy a már fejvesztett vezetőség utolsó hibás parancsának ellenszegüljön. A hadifogságból visszatérve, 1919-bsn a Kereskedelmi és Vámmentes Kikötő Igazgatóságá-nál, majd az ebből kialakított Kikötő Kormánybiztosságnál folytatta munkásságát. Előbb a Soroksári Dunaág felett tervezett gubacsi híd építésénél munkálkodott, s később mint építésvezető fejezte be a legkülönlegesebb problémákban gazdag műtárgy építését. Onnan a Soroksári Dunaág alsó torkolatánál létesített tassi hajózsilip és vízerőmű építéséhez került mint építésvezető, és példásan vezette le a hazánkban elsőízben alkalmazott talajvízszín-süllyesztéses alapozás és öntőtoronnyal végzett betonozás munkáját. Ezeknél a munkálatoknál szerzett gazdag tapasztalatai alapján írta meg ,,Javaslat az építésvezető adminisztrációs teendőinek egyszerűsítésére" című értekezését,

1 amely az építésvezetés tudományának klasszikus szabályait tartalmazza és amellyel a Sajó Elemér által a vízügyi szolgálat fejlesztését előmozdító művekre kitűzött első díjat nyerte el 1931-ben. E nagyértékű munkája a fiatal építésvezetőgárdának mindig jó szolgálatot fog tenni, mert sok hiábavaló munkától fogja olvasóit megkímélni. A kikötőkormánybiztosság építkezéseinél kifejtett kitűnő szolgálataiért 1933-ban a legfelsőbb elismerésben részesült. 1 Lásd Vízügyi Közlemények, 1932, 2. szám, 144. old.