Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - I. A vízügyi műszaki szolgálat háború halottai - in memoriam

6 HÁBORÚS HALOTTAINK 6 A tassi munkának teljes befejezése és leszámolása után a Vízrajzi Intézet keretében működő tervező- és építőcsoporthoz osztották be, ahol Ditróy János vezetése alatt a Rábán létesített nicki duzzasztómű tervezési és építési munkáinál hasznosította tudását és fejtett ki értékes munkásságot. Amidőn 1937-ben az öntözési törvény által elrendelt vízimunkálatok végrehajtására felállították az Országos Öntözésügyi Hivatal-t, az építési osztály vezetőjéül PAUNCZ REZSO-í hívtam meg, mint a vízimérnöki szolgálat akkor legrátermettebb mérnökét. Az Országos Öntözésügyi Hivatalnál szerzett érdemeit és elért eredményeit nem méltatom e helyen. Ezek a hivatal Évi Jelentései-böl ismeretesek, és ott örökítik meg emlékét. 1944-ben szépen ívelő pályája lehanyatlott, ő maga pedig meg nem érdemelten a második világháború mocsarába süllyedt el. Amikor az uralomra jutott gonosz szellemek többszöri mellőzés után 1944-ben nyugdíjba kergették, a búcsú tőle csendes volt: egy egyszerű „köszönöm", és egy meleg baráti kézszorítás. Ezután rövidesen eltűnt a közélet porondjáról, majd az 1945. január 18-a utáni napok egyikén Budán mártírhalált halt. A vízügyi mérnöki kar hősi halottjának tekinti nagy tudású és mindenki által becsült kartársát, PAUNCZ REZSÖ-t. Kedves emlékét holtig megőrzik azok, akik ismerték, azontúl pedig tartsák meg e sorok. Hálámat igyekeztem leróni velük hűséges munkatársam iránt, értékes szolgálataiért, amelyekkel a vezetésem alatt létesült vízimunkák sikeréhez egy emberöltőn át nagyban hozzájárult, és ezzel a vízimérnökség dicsőségét öregbítve, közvetve szolgálta szeretett hazánkat. r 7 T

r Lampl Hugó. Z. ZORKÓCZY ZOLTÁN, 1899-1945. Dúsan aratott a halál. Hullottak a bombák, röpködtek az aknák. Ott húzódott meg népes családjával valamelyik Csörsz-utcai óvóhelyen. Egy szilánk mégis eltalálta. Kórházba került és már-már gyógyultan hagyhatta volna el a betegszobát, amikor a könyörtelen végzet váratlanul, hirtelen elszólította Őt is közülünk, a melegszívű barátot, a kedves, szeretetreméltó kartársat, a vízimérnöki kar egyik legtehetségesebb, nagyrahivatott tagját. 1899-ben Mosonban született. Korán megismerte az élet komoly oldalát. Az első világháború idején egyenesen az iskola padjaiból vonult be katonának s hat havi harctéri szolgálat után mint tartalékos tűzérzászlós szerelt le. A mérnöki oklevél megszerzése után a budapesti Országos Kereskedelmi és Ipari Kikötő Kormánybiztosságánál kapott alkalmazást. Csakhamar állami szolgálatba lépett és 1923-ban a szegedi, egy évvel később a szolnoki folyammérnöki hivatalhoz került. Megismerte és megszerette a Tiszát, és nem is tudott többet igazán elszakadni tőle. Feljebbvalói hamar megismerték benne a tehetséges szervező- és építőmérnököt. Pályáján gyorsan emelkedett és 1939-ben a komáromi folyammérnöki hivatal felállítására és megszervezésére kapott megbízást. Feladatának sikeres teljesítése után még ugyanabban az évben Beregszászra, majd 1940-ben Szatmárnémetibe került az ott felállított folyammérnöki hivatal élére. Nemsokáig maradt a hivatal vezetője, mert 1942-ben a kötelesség Budapestre szólította, ahol vízépítési kerületi felügyelői megbízást kapott. 1944-ben érdemeinek elismeréséül soron kívül osztálytanácsossá léptették elő. A Szálasi-kormány a folyammérnöki ügyosztály vezetésével kívánta megbízni. A megbízást nem fogadta el, határozottan kitért előle, mert nem felelt meg politikai meggyőződésének és mert nyílt, őszinte egyénisége és felfogása nem engedte meg, hogy a magasabb beosztást a gazdagabb tapasztalattal rendelkező kartársai előtt elfoglalja.