Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - VI. Hatolykai Pap István: Vízrendezési feladataink a Duna-Tiszaközi Hátság keleti lejtőjének középső részén

VÍZRENDEZÉSI FELADATAINK A DUNA —TISZA KÖZÉN 55 Kétségtelen, hogy a vízmentesítés mindenekfeletti célja a termelés zavartalanságának biztosítása, ami azt jelenti, hogy a termelésre káros felszíni vizet a földekről feltétlenül idejében el kell távolítani. Az erőszakolt tárolás késlelteti a víz levezetését, s így nemcsak a gazdára, de a közre is mérhetetlen kár származhatik belőle, ha a víz zömének elvezetése, — amint 1940 —42-ben is történt, — csak május derekán, vagy éppenséggel június végén veszi kezdetét és csak július —augusztusban fejeződik be. A víz elvezetésére úgy kell berendezkednünk, hogy a szántó-vető legkésőbb április második felében megkezdhesse földje megmunkálását. Az utolsó évek közül az 1940. és az 1942. esztendő olvadásból eredő vadvize szolgálhat alapul a fajlagos lefolyás kiszámítására. Az ebből eredő értéket egyelőre irányadóul fogadhatjuk el a vízrendezés végrehajtásánál, mert a vidék egyetlen csapadékmérő állomásán sem találunk olyan esősorozatot, amely — az elszivárgás és elpárolgás tekintetbevételével — hasonlóan rövid idő alatt olyan nagymennyiségű vizet szolgáltatott volna, mint ezekben az években az olvadás. Számításomat az 1. ábrán II. és III. rendszernek jelölt F — 110.000 ha területre vona tkoztatt am. Mint említettem, fontos lett volna, hogy a terület mindkét esztendőben legalább április 15-éig megszabaduljon s felszínét elborító víztől. Ennek megfelelően a víz elvezetésére 1940-ben rl\ — 26, 1942-ben T

2 = 40 nap állott volna rendelkezésünkre. Ez idő alatt a területről becslésem szerint kerek számban 1940-ben Qj = 60, 1942-ben Q

2 == 100 , . Q millió m

3 vizet kellett volna elvezetni, vagyis a q = képlet szerint 1940-ben 60.000.000X1000 - 3

F

T 100.000.0000x1000 q, = = 0-24 l sec . ha, 1942-ben pedig q

9 = = 26 x 86.400x110.000 40 x 86.400x110.000 = 0-26 l/sec . ha t. Összehasonlítás céljából vizsgáljuk meg, hogy ezek az értékek a csapadék hány százalékának felelnek meg. Az 1939/40. évi kemény téli fagy december 21-én köszöntött be és kevés kihagyással egyfolytában március 20-ig tartott. Ezt követőleg, április 15-ig is még jórészt fagyos, hideg idő volt. A december 21 — április 15-ike között mintegy 63%-ban hó alakjában lehullott csapadék, — 7 környékbeli állomás átlagában, — 152 mm volt, vagyis az egész területen 167-2 60 X 100 millió m

3 víz. Ennek megfelelően a lefolyást hányad = 36%. 167-2 Az 1941/42. évi tél fagya december 22-én kezdődött és csaknem megszakítás nélkül február 23 ig tartott. Márciusban ismét jórészt végig fagyott és az április is igen hideg, esős volt. A december 22 —április 15-ike közötti időben lehullott csapadék mennyisége — amiből 76% volt a hó —, 216 mrn volt, a teljes vízmennyiség 237-6 millió m

3. A lefolyási százalék ebben 100 X 100 az esetben = 42%. Amint látjuk, a számított két lefolyási százalék közül aránvlag 237-6 egyik sem túlságosan nagy. Meg kell említenem, hogy a területen 1942 április 18 és 29-e között, 12 napig tartó hármas sorozatban, kereken 106 mm eső esett le (= 116-6 millió m

3). Az ebből eredő felszíni vizet legalább 15 nap alatt el kellett volna vezetni. Ha csatornahálózatunkat az előbb számított értékek átlagának megtelelő 0-25 Usee, ha fajlagos lefolyásra építjük ki, a feladatot a jövőben teljesíteni is tudjuk. Csatornáink ennyi idő alatt a fenti csapadékmennyiségnek 30-6% át lennének képesek elvezetni, ami minden valószínűség szerint elegendő. Megjegyzem, hogy a szegedi társulat újabban már a fentebb mondottak figyelembevételével számol. De tekintetbe véve a tárolási lehetőségeket befogadóit 0-2 l/sec . ha elvezetésére méretezi, a 0-25 1/sec-ból fennmaradó 20%-nak megfelelő vízmennyiséget pedig a térszíni adottságok kihasználásával tárolja. Mivel a homokhát keleti lejtőjének egész területén a talaj- és éghajlati viszonyok általában azonosak, a fenti értékek az egész területen általános alkalmazást találhatnának.