Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - I. A vízügyi műszaki szolgálat háború halottai - in memoriam

t IN MEMÓRIÁM... NÉMETH BÉLA, 1888-1944. 1914-ben lépett állami szolgálatba. A miskolci kultúrmérnöki hivatalnál a Sajó-folyó kérdéseivel kezdett foglalkozni és rövidesen az akkor ott működött Sajócsatornázási Kirendeltség vette igénybe. A Kirendeltség megszűnésével újra a miskolci kultúrmérnöki hivatalhoz került és itt dolgozott életének tragikus befejezéséig. Mint előadó főleg a Sajó és Észak-Borsod vízügyeit intézte. Több sajómenti öblözet ármentesítésének, folyószabályozásoknak, vízrendezéseknek tervét készítette el. 1939-ben megbízást kapott a hivatalfőnöki teendők ellátására és 1944. június hó 2-án Miskolc első légibombázása alkalmával halt meg. Egyetemes képzettségű, jószívű, egyenes magyar ember volt. A szellemet igénybevevő bonyolult kérdések vonzották. Szívesebben foglalkozott a hajózsilipek támkapujának méretezésével vagy vízmércék összefüggéseivel, mint egyszerű problémákkal. Feleségével és három gyermekével együtt érte őt a vég, abban a megtakarított filléreiből épített kis családi házban, melyben öregségének nyugodt napjait remélte leélni. A köztisztviselő nehéz sorsát élte. Hat gyermeket nevelt a hazának. Anyagi nehézségek kísérték szinte egész életét, mégis megőrizte szívének tiszta kedélyét. Kitűnően beszélt a magyar paraszt nyelvén, megértette gondolkodását, és éppen ezért minden érdekeltségi tárgyalást megnyugtató eredménnyel tudott levezetni. Személyéb3n egy felejthetetlen jó barátot vesztettünk el. Serf Egyed. TARNÓY KÁROLY, 1889-1945. Mérnöki oklevelének megszerzése után mint napidíjas, majd 1913 decemberétől kezdve mint kir. segédmérnök munkálkodott a nagyszebeni kultúrmérnöki hivatalnál. Onnan vonult be az első világháború kitörésekor katonának, s négyévi harctéri szolgálat után 1918 novemberében szerelt le. Ekkor a Hortobágy—Berettyó csatorna építésénél kapott beosztást, majd a hódmezővásárhelyi s később a pécsi kultúrmérnöki hivatalhoz került. Tudásszomjának csillapítása végett a harmincas években az Északamerikai Egyesült Államokba utazott tanulmányútra, ahonnan bő tapasztalatokkal tért vissza.