Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - VI. Hatolykai Pap István: Vízrendezési feladataink a Duna-Tiszaközi Hátság keleti lejtőjének középső részén

46 HATOLYKAI PAP ISTVÁN A fennsíki területen visszatartott víz mennyiségére nézve sajnos nincsen adatunk, e tekintetben csak becslésre szorítkozhatunk. A társulat, megfelelően hatásos védekező-eszközök hiányában, a külvizelc megrohanásával szemben csaknem tehetetlenül állott. A veszélyt még növelte az a körülmény, hogy a fennsiki területen bajbajutott sok ezer tanya megmentése érdekében a hatóság mindenfelé árkolásokat rendelt el, illetőleg engedélyezett, ami természetesen a víz lefolyását meggyorsította. A végzetesebb bajt az ártértől mindhárom esztendőben BAUER SÁNDOR vízvédelmi miniszteri biztos hárította el, aki a fennsíkon л kellő időben fokozatos elzárásokat létesített és azokat — nagyobb biztonság végett — a. legfontosabb helyeken katonasággal őriztette. A közvetlen veszély elhárításával legalábbis egyenlő értékű volt az a munka, melyet a miniszteri biztos irányítása meilett a jövő bajok megelőzése céljából egyidejűleg hivatalok, társulatok végeztek,

3 A munkák között jelentőség tekintetében természetesen első helyen állanak azok, amelyek a víz közvetlen elvezetését vagy a veszélyeztetett területrészekről való elterelését szolgálták. Ilyenek legfőképen a Dongéri-csatorna középső részének kotrási munkával végzett bővítése, ugyanitt a csatorna szentlászlói ágának áthelyezése, az Alpári csatornának megépítése — ez utóbbi a dongéri vízrendszer tehermentesítésére —, valamint a Harka-tavat a Dongérrel összekötő-, és a martonos—paphalmi-csatorna megépítése — , utóbbiak a szegedi vízrendszer tehermentesítésére. Ezeket a, munkákat a homokfennsíkon további nagykiterjedésű fő- és mellékcsatornák, valamint árkok hálózatának építése egészítette ki (1. ábra). A teljesítményt csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha tekintetbe vesszük a mostoha körülményeket, melyek között a munka végbement. Az 1940—1942. kül vízbaj ok okai. Köztudomású, hogy minden árvíz, belvíz, vadvíz oka az időjárás. A szerint, hogy a különböző légköri elemek miként csoportosulnak és melyek jutnak közülük túlsúlyra, változik az időjárás is. Nedves, vízbajokat előidéző időjárás természetesen elsősorban a sok csapadék következménye. A csapadék mennyisége és a vízbajok mértéke között azonban nem lináris az összefüggés. Szél, meleg, napsütés hatására a párolgás sokszor oly rohamos, hogy a legnagyobb esők is elmúlnak a nélkül,hogy vízbajt okoznának. Vannak azonban a csapadéknak a légköri elemek között pártfogói is, mint a hideg, a szélcsend, a naphiány, amikor a levegő nagyfokú párateltsége miatt a lehulló csapadékból alig párolog el valami. Ilyenkor aránylag kisebb mennyiségű eső is vízbaj okozója lehet. Minél tartósabb az esős, nedves időjárás, természetszerűleg annál nagyobb a valószínűsége vízbajok keletkezésének. Régi tapasztalati tétel, melynek helyességére éppen a mostani esztendők szolgáltattak példát. Szegeden 71 év óta figyelik rendszeresen a csapadékot. Ha átnézzük az adatokat, nem találunk közöttük sem tartam, sem mennyiség tekintetében az utolsó 6 esztendőhöz fogható sorozatot. Előfordultak ugyan máskor is hosszabb-rövidebb évcsoportok, amelyekben vagy a tél, vagy a nyár emelkedett ki nagyobb nedvességével az átlag sorából. Olyan évcsoportot azonban, amely hosszú, megszakítás nélküli sorozatban télen-nyáron egyaránt erősen nedves lett volna, az említetten kívül eddig még nem tapasztaltunk. Az I. táblázatban feltüntettem a vidék négy állomásának 1931—41. évi csapadékösszegeit. Amint látjuk, az utolsó hat esztendőben jelentősmérvű csapadékhalmozódás állott e'ő, ami egymagábai is megokolja, hogy miért kellett vidékünkön az 1940—42. évi rendkívüli vízbajoknak bekövetkezniök. 3 A munkában az érdekelt társulatokon kívül résztvettek: a szegedi folyammérnöki hivatal, a Tiszai Kotrások vezetősége, továbbá a hódmezővásárhelyi és budapesti kultúrmérnöki hivatal.