Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - V. Trummer Árpád: Az 1940-42. évi vízmentesítési munkálatok

AZ 1940 — 42. ÉVI VÍZMENTESÍTÉSEK 29 Habár a kivételesen nedves időjárás három éven át tartott és a szélsőséges vízbőség az egész időszakot egyaránt jellemezte, részleteiben mégis különbséget kell tennünk a jellegzetesen árvizes 1940. év, illetőleg az 1941—42. éveknek a főképen a magas talajvízből eredő vízkárosodásai között. A termőterületek vízborítása mindhárom évben megtörtént, két évbm csaknem egyenlő mértékű volt, az elöntésekben közrejátszó meteorológiai és hidrológiai hálások azonban nem voltak teljesen ugyanazok. Az 1940. évben a lendkivül vastag hótakaró hirtelen olvadása az olvadáskor még erősen átfagyott altalaj miatt a folyók árhullámait nem egy helyen addig nem ismert magasságra emelte.

1 A vizek összpontosított támadását a vízimérnökök aránylag jó sikerrel hárították el, mert töltésszakadások következtében az egész országban mindössze csak 11.500 kat. holdnyi termőföld került víz alá. A csekély árvízi elöntéssel szemb n azonban a csapadékvizek által elöntött területek nagysága több mint százszor akkora: kereken 1,530.000 kat. hold volt. Következetes volna arra a megállapításra jutnunk, hogy a folyók ez évi rendkívül magas árvizei a belvizek visszatorlódását okozták és ennek következménye lett a termőföld"k nagyarányú elöntése. Az 1941. évben árvizek szempontjából egyedül a dunai jeges árhullám levonulása jelent rendkívülit, mert egyéb folyóink áradása nem haladta meg a megszokott kereteket. Ennek ellenére a belvízjárás nem csökkent lényegesen, mert az év folyamán összesen 1,011.600 kat. holdnyi mezőgazdasági terület szenvedett vízkárt. Mielőtt azonban ennek, a folyók vízjárásával nem magyarázható jelenségnek az okaival foglalkoznánk, röviden kitérünk az 1941. évi dunai árviz ismertetésére, mert végeredményben ez is hozzátartozik ennek az évnek a vízrajzi krónikájához és ez is okozott bizonyos mértékű vízkárosodást. Az 1940 — 41-es telet fokozott hideg időjárás jellemzi. Ennek következtében a Duna jege december hó 22-én a jugoszláv területen lévő ú. n. tovarniki szorulatban megállt. A jégtorlasz gyorsan növekedett és december hó 28-án már Ercsi községnél volt az álló jég felső határa. Ezzel a Közép-Dunán megkezdődött az a vízszínemelkedés, amely január hó 25-ig tartott. Az ekkor bekövetkezett enyhülés a jég egyrészét elmállasztotta és a keletkezett kásajeget a Budapest alatti jégpáncél alá sodorta. Ez okozta Dunapentelénél a január 25-i 180 cm-es hirtelen vízszínemelkedést. A bekövetkező i'ijabb fagyhullám a jég helyzetét megszilárdította és csak a február elején jelentkező enyhülés következtében állott be a Budapest alatti szakaszon újabb árvízveszély, úgyhogy február 5-én már árvédelmi kormánybiztost küldtek ki. Az újabb áradás a budapesti vízmércén 4- 738 cm-re emelte a vízszínt. A végzett számítások szerint a jégtömeg 415 cm-es duzzasztást okozott. A veszély elsősorban a Csepel-sziget alsó végéig terjedő dunaszakaszt érintette. Átszakadt az Ercsi —iváncsai Ármentesítő Társulat védtöltése és 3600 kat. hold víz alá került. Ezért a kormánybiztos elrendelte a jégtorlaszok robbantását a dunaegyháza — dunavecsei szakaszon. A helyzet ennek ellenére válságos maradt. Február hó 15-én a felső jég megindult és az árvízveszély a Dunavecse —Dunaföldvár közé eső, 50 km hosszú szakaszra tolódott át. A gyorsan emelkedő víz órák alatt elérte a védtöltések koronamagasságát. Február 16-án hajnalban a víz Dunavecse határában 776-os vízállásnál átlépte a természetes magaslatokat és reggelre Apostag községtől délre meghágta a töltést. Az átbukó víz a töltés mentett oldalát gyorsan elmosta s a meggyöngült töltés átszakadt. A szakadás következtében a vízállás estig 224 cm-t apadt, de ezzel a veszély még nem szűnt meg teljesen. A veszélyes helyzet a Duna alsóbb szakaszára helyeződött át és csak február 21-én szűnt meg teljesen, amikor a jég elhagyta a magyar dunaszakaszt. Az Apostagnál kiömlő vizet az érdekelt vízitársulatok egymás után öt árvédelmi vonalon próbálták megállítani, de ez nem sikerült, és az áradat február hó végéig elborította a Bajáig terjedő mélyebbfekvésű területeket. Így összesen 150.000 kat. hold került víz alá. A kiömlött 1 Lásd dr. Lászlójfy W. tanulmányát, Vízügyi Közlemények, 1941. 1 — 2. szám.