Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)
1-4. szám - V. Trummer Árpád: Az 1940-42. évi vízmentesítési munkálatok
30 TR TJMMER ÁRPÁD viz visszavezetésére Hartánál, Érsekcsanádnál és Bajánál kellett az árvédelmi töltést átvágni s az így létesített nyílásokon a Duna vizének apadásával a víz lassan a mederbe húzódott vissza. Ezen a módon 432 millió köbméter vizet vezettek le az elöntött földekről. Az árvíz több mint 1000 lakóházat és 2000 melléképületet döntött romba, s további kb. 1000 lakóház és ugyanennyi melléképület rongálódott meg. Az anyagi kárt 15 millió pengőre becsülték, ebből a közutak és vasutak kára több, mint 5 millió pengő volt. Az árvíz élesen reávilágított a dunai töltésrendszer hiányaira, amelyeket a három évtizedes nyugalmi időszak elfeledtetett és amelyek orvoslását fölöslegesnek gondolták. Ha az év folyamán vízmentesített területek nagyságát (1,011.600 kat. hold) összehasonlítjuk a gátszakadások következtében víz alá került földterületekkel, nyilvánvaló lesz előttünk, hogy az 1941. évi nagyarányú vízkárokat az árvizektől független tényezők okozták. Ebben az évben a talajvíz állása országszerte magasabb volt, mint 1937—38-ban, nem is beszélve az 1934—35. évi aszályos idők során észlelt alföldi legalacsonyabb észlelési adatokról. A talajvizek szintjének apadása csak ősszel következett be, mindamellett az észlelőkutak vízállása még akkor is 1—2 méterrel állott a normálisnak tekinthető 1937—38. évi talajvízmagasságok fölött. A talajvíz szintje helyenkint meghaladta az észlelésre szolgáló csőkút peremét. Ha a talajban csak 20—25%-os víztérfogattal számolunk is, — óriási vízmennyiség felhalmozódásáról volt szó, s egyben arról is, hogy a hóolvadásből eredő felszíni vizeket a vízzel átitatott talajok alig-alig fogadták be. Ezért a csapadéknak az a része is a felszínen folyt le, amelyet egyébként mint talajba szivárgó hányadot szoktunk tervezéseinknél számításba venni. így az árvédelmi töltések mögötti felületekről olyan vízmennyiségeket kellett volna rövid időn belül levezetni, amelyek jóval meghaladták a csatornahálózat vízvezető-, és a meglévő szivattyútelepek átemelőképességét. A társulatokon kívülálló területeken ez a káros különbség még inkább jelentkezett. Ezért kellett az 1940. évben megindított vízmentesítési munkálatokat ebben az évben is teljes erővel folytatni és az átemelőszivattyúk teljesítményét is fokozni. A földművelésügyi minisztérium 1941 márciusában 100 darab könnyű, hordozható szivattyút készíttetett, amelyek másodpercenkint 3 — 400 liter vizet emeltek. Nagy előnyük volt, hogy a meglévő szivattyútelepektől függetlenül bármelyik csatorna mellett üzembehelyezhetők voltak. A hordozható szivattyúk összes teljesítménye másodpercenkint 30 köbméter volt. Bár ezek a szivattyúk kisebb emelőképességük és mérsékeltebb hatásfokuk miatt nem tekinthetők egyenértékűeknek az állandó telepek szivattyúival, megfelelő beosztással mégis lényegesen meggyorsították a vízlevezetést. Ezt igazolja, hogy számukat 1942-ben további 50-nel szaporították. Az 1941. év 1 belvízlevezetést tehát azzal lehet jellemezni, hogy ebben az évben az ország egész területén fokozódó talajvízszint-emelkedéssel volt dolgunk, de a vízkárok mégis inkább a Tiszavölgy felső részén jelentkeztek élesebben. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy ebben az évben a Duna —Tisza közén, vagy a Tisza —Kőrös —Maros által határolt vidéken nem kellett vízmentesítési munkálatokat végezni, mert az 1940. évi tapasztalatok alapján mind a Dunavölgy pestmegyei részén, mind Kiskunhalas—Szeged vidékén a megkezdett munkálatokat teljes erővel folytatták. A munkálatok ismertetésével a későbbiekben még foglalkozunk. Most csak annyit említünk, hogy az 1941-es évben végzett vízlevezetési munkálatok eredményeként az év utolsó negyedében az egész országban már csak 25.600 kat. holdnyi terület volt a vízkár miatt hasznavehetetlen, ami az összes elöntött területnek csak 2-5%-a és jobbára olyan föld, mely amúgyis rendszeres vízkárt szenvedett. Az 1941. évi belvízkároknak és a magas talaj vízállásoknak okszerű összefüggését szemléltetően bizonyítják az 1. ábrán bemutatott 1935—42. évi talajvízállás-grafikonok.
